Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - TATAI-TÓTH ANDRÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3054 szólok néhány szót, az előzőekben elhangzottak közül az oktatás finanszírozása nagyon gyakran előkerül. Nyilván Babák képviselő úr pontosabban tudja, mint én, hogy a közoktatás finanszírozása állami feladat, amit az állam úgy old meg, hog y a központi költségvetésből biztosít támogatást az egyébként a közoktatási feladatok ellátására alkotmányosan kötelezett önkormányzatoknak, amelyek az állami támogatást a saját pénzükből kiegészítik, és működtetik a rendszert. Tehát semmi változás nem tör tént ebben a dologban 1990 óta. Természetesen voltak évek, amikor a központi költségvetés többet adott közoktatási normatívára és kevesebbet az önkormányzatoknak egyéb feladatra, és - aminek sajnos most tanúi vagyunk - egyéb feladatokra ad többet, közoktat ásra kevesebbet. Majd a költségvetésnél támogassa Babák képviselő úr, hogy ez az arány javuljon. Visszatérve a sajátos nevelési igényű tanulók körének a szabályozásához, kétféle probléma megoldására volt szükség, ezért került már az őszi törvénymódosításko r napirendre ez a kérdés. Az egyik ilyen problémakör az volt, hogy sok esetben szociálisan és kulturálisan hátrányos helyzetű gyerekeket sajátos nevelési igényű körbe soroltak azért, hogy többlettámogatáshoz jussanak, hiszen a képzésükre többletforrásokra volt és van szükség. Elsősorban ilyen panaszok a roma kisebbségi önkormányzatoktól érkeztek, és erre mindenképpen oda kell figyelni, megoldást kell találni. Egy másik probléma, hogy a sajátos nevelési igényű gyermek egy udvarias kifejezésévé vált a fogyaté kkal élő vagy egyszerűbben szólva a fogyatékos gyermek kifejezésnek. És ez az ügy így nem volt rendben, hiszen sok gyermek került az iskolákba különböző pszichés fejlődési zavarokkal, amely fejlődési rendellenességek, zavarok megfelelő pedagógiai, pszichol ógiai módszerekkel jól javíthatók, ezek a hibák kiküszöbölhetők, és teljes értékű felnőttként állhatnak majd munkába, élhetik az életüket ezek a fiatalok. Másik oldalról pedig, bár nyilvántartásba vették ezeket a gyermekeket, az utánuk járó állami támogatá st is igénybe vették, megfelelő szolgáltatás formájában nem jutott el a fiatalokhoz ez a segítségnyújtás. Tehát ez a másik problémakör, amit meg szeretnénk és meg kell oldanunk. A szegregáció kérdése, tehát amikor sajátos nevelési igényűnek minősítettek há trányos szociális és kulturális helyzetű családokból származó gyerekeket: ennek a megoldására érdemes az Európai Unió több országában alkalmazott definíciót megnézni, ahol a sajátos nevelési igényű fogalomkörbe három alkategória tartozik, röviden szólva a fogyatékkal élők vagy fogyatékosok, B kategóriába tartoznak a pszichés fejlődési rendellenességekkel, nehézségekkel küzdő gyerekek, diszlexiások, diszgráfiások és hasonló részképességzavarral küzdő gyerekek, és a harmadik, a C kategóriába pedig a szociális és kulturális körülményeik miatt hátrányos helyzetű gyermekek. Javaslatot dolgoztunk ki arra, hogy ez a három kategória szétválasztódjon. Folyik az országban egy felülvizsgálat, ahol tulajdonképpen a felülvizsgáló bizottságoknak azt kell eldönteniük, hogy a sajátos nevelési igényű körbe bevont gyermekek e három kategória közül melyikbe tartoznak. A célunk az, hogy minden olyan gyermek, akinek az ellátása ma az iskolarendszerben biztosított, továbbra is kapja meg legalább olyan szinten az ellátást, mint ma, és minden gyermek, akinek speciális segítségre van szüksége, de ma nem kapja meg ezt a segítséget, ezt kapja meg a jövőben. Meggyőződésünk, hogy a felelősség a gyermekek fejlesztéséért, neveléséért az iskolánál van, tehát annak az iskolának kell a gyerek fejlődéséért felelősséget vállalni, ahová a szülő beíratja a gyermeket. Nyilvánvaló akkor, hogy olyan szabályozást kell tenni a törvénybe, hogy a segítség, a forrás, amiről ma itt már elég sok szó esett, odakerüljön az iskolához, ahol a felelősség van. Tám ogatjuk azt a megoldást, hogy a szakértői bizottságok és a nevelési tanácsadók vegyenek részt ebben a munkában, hiszen ott van a szakértelem, ők tudják azt megállapítani, hogy milyen nevelési eljárásra van szükség ahhoz, hogy a gyermek fejlődni tudjon. Ezt a munkát az iskola, ha felkészült erre, elvégzi, és a nevelési tanácsadó felügyeli, és a pénz címezetten csak akkor érkezzen meg az iskolába, ha ezt a munkát ténylegesen elvégzik, és a nevelési tanácsadó igazolja, hogy az általa előírt nevelési folyamat, tanítási folyamat végbement, és a gyerek fejlesztése megtörtént. Ugyanakkor, ha nincs az intézmény erre felkészülve, szerződést, megállapodást köthet nevelési tanácsadóval, a
