Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DÉR ZSUZSANNA, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság előadója:
3029 fogja szabályozni. Mi azt gondoljuk, hogy a fogyatékosok számára az a kellő garancia, ha legalább az elveket és a szempontokat törvényben szabályozzuk. Az eljárást majd nyilván lehet alacsonyabb szintű jogszabályban rögzíteni, pontosan azért, ho gy a kormány ezeket az elveket és szempontokat ne tudja mindig az adott költségvetés nehézségeihez igazítani. Itt problémás a fogyatékkal élők definíciója is, hiszen arra hivatkozik a tervezet, hogy ezt össze akarták fésülni a fogyatékosügyi törvénnyel és az esélyegyenlőségi törvénnyel. Hát ez nem sikerült. Ugyanis a fogyatékosügyi törvényben van egy definíció arra, hogy kit tekintünk fogyatékosnak, itt pedig egy más megfogalmazás kerül bevezetésre. Azt gondolom, nem lehet minden jogszabálynál másképp és má sképp elnevezni azt, ami egyébként ugyanaz a probléma. És mi azt megértjük, hogy a fogyatékosügyi törvényben leírt definíciót nem tekintik már korszerűnek, ezt meghaladta már a kor, de akkor arra hívjuk fel a figyelmet, hogy néhány héttel ezelőtt, amikor a fogyatékosügyi törvényről beszéltünk, mi megfelelő módosító indítványt nyújtottunk be ehhez, és önök akkor leszavazták. Tehát ha most nehézséget okoz ez a definíció, az ennek a következménye. A következő ilyen kérdéskör a hátrányos helyzet. Erre már utalá s történt. Itt egy hihetetlen, lehetetlen és képtelen megfogalmazása van annak, hogy mit tekint hátrányos helyzetnek ez a jogszabály. Ugye, itt ehhez előny kötődik; később a juttatásoknál majd lesz erről szó. Hogy értsék világosan: például az, hogy valakin ek az óvodáskor végén az egyik szülője csak 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezett, azt hiszem, hogy hátrányos helyzet okozásában egyetemi bekerülés kapcsán elég messze van egymástól; mondjuk, mint a Makó vitéz és a Jeruzsálem című kérdés. Az életk or, hogy a hátrányos helyzet meglétét 25 éves életkorig lehet használni. Ez egy olyan időszakban, amikor egyre több olyan ember tudna egyetemre menni, akinek előtte dolgozni kell hosszú ideig esetleg, ez nem igazán pozitív megkülönböztetés, hanem mondjuk a zt inkább, hogy negatív. A harmadik kérdés a juttatások kérdése. Itt azt mondja ki a jogszabály, hogy ha nappali tagozatra jár, mondjuk, a hátrányos helyzetű és a kismama, akkor neki nem kell hozzájárulást fizetni; ennek a lánykori neve a tandíj. Nos, itt az az alapvető probléma, hogy tandíj van, de ha már van, akkor itt azt tartottuk volna célszerűnek, hogy rendezi ez a jogszabályjavaslat azt a rossz döntést, amikor megszüntették a kismamák támogatását a nem nappali képzésben való részvételre, hiszen az él etszerűségre már utalt a képviselőtársam, hogy nem igazán a nappalit tudják igénybe venni. Ezek miatt nem tartjuk alkalmasnak általános vitára sem a javaslatot. Köszönöm. ELNÖK (Harrach Péter) : És bár a bizottság bejelentett előadója valóban nincs a teremb en, de van egy helyi jelentkező. Dér Zsuzsa képviselő asszony, öné a szó. DÉR ZSUZSANNA , az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság előadója : Köszönöm szépen, elnök úr. Legelőször is elnézését kérem, mert nem ön tévedett, hanem meghallva a bizottság ne vét, a közoktatási törvény többségi véleményének előadója én vagyok, ezért jelentkeztem. Ezért elnézést kérek, a jegyzőkönyv számára szeretném pontosítani, hogy nem ön tévedett, hanem én. Még egyszer elnézést kérek. Az ifjúsági, szociális és családügyi biz ottság a tegnapi nap folyamán tárgyalta a felsőoktatásról szóló törvényt, és a kormánypárti többség 16 igen és az ellenzék 13 nem szavazatával általános vitára alkalmasnak tartotta. A kormánypárti többség elsődlegesen - mint szociális bizottság - azt tarto tta rendkívül fontosnak, hogy végre átjárhatóvá válik a felsőoktatás, és azt a szemléletet, azt az elvet támogatta, miszerint a nehezebb sorsú, rosszabb körülmények közül induló diákoknak, hallgatóknak ad egy esélyt, hogy a térítésmentes, illetve a térítés es képzések között mozoghassanak, és nagyon fontosnak tartotta kiemelni a kormánypárti többség azt a szociálisan igen fontos dolgot, hogy a diákok, hallgatók a hozzájárulásban tulajdonképpen a rászorultság elve alapján részesülhetnek.
