Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 22 (74. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. TÓTH JÓZSEF (MSZP):
2973 Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 28. ülésnapja 2007. május 22én, kedden (9.02 óra - Elnök: Lezsák Sándor Jegyzők: Nyakó István és Pettkó András) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Tisztelt Országgyűlés! Köszöntö m a jelen lévő képviselőtársaimat, a technikai feltételeket biztosító munkatársakat és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 28. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Nyakó István és Pettkó András jegyzők lesznek segítségemre. Kérem a jelenlévőket, hogy ne feledkezzenek meg csipkártyájuk használatáról. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (Lezsák Sándor) : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend el őtti felszólalásra jelentkezett Tóth József frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Szocialista Párt részéről. Öné a szó, képviselő úr. DR. TÓTH JÓZSEF (MSZP) : Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim és polgármester ko llégáim is a mindennapokból, az átélt eseményekből építkeznek képviselői munkájuk során. Helyes, hogy ily módon az ország Házában jelennek meg az embereket közvetlenül érintő ügyek. Sok olyan kérdés van, amit felvetünk, a magunk eszközeivel eljárunk, vagy - divatos szóval - lobbizunk a megvalósulásáért. Talán mindenkinek van olyan ügye is, amelyben érzi, tudja, hogy a jót akarja, de a megvalósulás költséges, hosszadalmas és esetlegesen túl sok érintett okán nagyon bonyolult. XIII. kerületi képviselőként, po lgármesterként régóta zavart egy épületkomplexum, amely hosszú évek óta a Róbert Károly körúton állt, a külvilágtól elzártan, félbehagyottan. Zavart, mert azt jelezte számomra, hogy ott bevégezetlen munka áll. Zavart, mert a beruházás számomra a jelképévé vált a tehetetlenségnek. Emblematikus torzója volt a koncepciótlanságnak, gazdasági kényszerűségnek. Még 22 évvel ezelőtt az akkori normák, szabályok és igények alapján több mint ezer kórházi ágy megépítését irányozták elő a hadseregnek, amely azóta profi, kis létszámú haderővé vált, lényegesen kisebb igényekkel. A félig sem kész épületkomplexum ott maradt, a beleölt súlyos milliárdok ellenére. Évtizedek óta állt az épület forráshiány és cél nélkül. Gazdálkodó vezetőként tudom, hogy a létező legrosszabb, ha egy többékevésbé elkészült, de be nem fejezett beruházás nem hasznosul. Évente több száz millió forintunkba került az épületek állagmegóvása - ez pénzpocsékolás. Már korábban is jeleztem: lépni kell, mert ez így nem maradhat. A válaszkényszer hatására is születtek elképzelések, és vadabbnál vadabb hasznosítási formák is felszínre kerültek. A torzó továbbra is díszítette az angyalföldi látképet. Az előző ciklusban végül egy, a témában tett felszólalásomat követően is elindult egy egyeztetési folyamat az ér intett tárcák között. Megvalósítható és a köz számára hasznos koncepcióra volt szükség. A Medgyessykormány idején megszületett az ígéret és a koncepció. Az új elképzelés szerint a létesítmény egyaránt szolgál polgári és katonai célokat, minőségi szinten. Az elmúlt években folyamatos, rendezett munka folyt. A hét végén jelen lehettem, amikor a miniszter úr átadta a Központi Honvéd Kórházat a város közepén. Láthattam az európai szintű építményt, felszereltséget, mely honvéd- és polgári egészségügyet, közte a főváros XIII. kerületének lakosságát is szolgálja. Képviselőként és polgármesterként megnyugtatónak láthatom közel egymillió ember egészségügyi ellátását.
