Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 12 (47. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter:
30 szcientológusoknak, elér ték a céljukat, a pszichiátriát, az orvostudományoknak az egyik nagy területét immár leírják a színről. Halljuk, hogy a SchöpfMerei Ágost Kórház, Budai Gyermekkórház megszűnik. Nesze neked, gyermekgyógyászati ellátás! Halljuk, hogy nem kell a Svábhegyi Ál lami Gyermekgyógyintézet. Nem kell a jó levegő az asztmás gyerek gyógyításához, mástól gyógyul, gyógyszertől gyógyul. Budai MÁV Kórház, Kecskeméti Repülőkórház, borsodi, miskolci műveseközpont. 25 intézményben csak krónikus ellátás lesz, ami önmagában egy tragédia, hiszen ahol csak krónikus ellátás van, ott meghalnak a betegek, hiszen a krónikus betegség nem lineárisan, hanem nagy amplitúdókkal zajlik, abban aktív szakaszok vannak, amikor szükség van az aktív kórházi ágyakra és az aktív ellátásra. (15.00) D e hát én ma itt a vizitdíjról szeretnék egynéhány szót beszélni, hogy mit jelent az orvos és a betege számára a vizitdíj. Még mindig reménykedve teszem meg ezt a néhány gondolatot, abban a reményben, hogy esetleg visszavonják ezt a vizitdíjat, hiszen ma má r látjuk, hogy ennek semmi értelme nincs, káros, lakossági nyugtalanságot kelt, a paraszolvenciát nem csökkenti, az indokolatlan orvoshoz fordulást - ha csak - átmenetileg fékezi meg, jelentős bevételnövelést pedig nem eredményez. A napokban hallottuk a mi niszteri biztost, aki elmondta, hogy lesz itt mindenféle felszerelés, vasmancinak nevezte az automatát, ami a vizitdíjat szedi, ultraviola átvilágítás majd a pénzek hitelességének a megállapításához, rolnizógépek, hogy az aprópénzt majd az orvosok meg az a sszisztencia föl tudja hengergetni. Méltatlan, az orvosbeteg bizalmi viszonyt rombolja, a gyógyítás körüli közbizalmat megrontja a vizitdíj intézménye. Aggódunk azért, mert a legszegényebbek nem fognak elmenni az orvoshoz, mert nekik a 300 forint vagy a t öbbször 300 forint nagyon sokat jelent. Aggódunk az orvos miatt is, méltatlan helyzetekbe fog kerülni az a háziorvos, aki kimegy egy falu szélén egy roma populációba, ahol éppen valami veszekedés volt, és indokolatlannak tartja, mondjuk, az orvoshoz fordul ást vagy a kihívását, és bevasalja a többször 300 forintot. Milyen helyzeteknek fogja magát kitenni? Aggódunk amiatt is, hogy az egészségügy szakmaiságát rombolja, hiszen az orvos nyilvánvalóan ilyenkor sürgősségi diagnózisokat fog beírni, vagy áldiagnózis okkal fog operálni, hogy mentesítse a hozzá forduló polgárt a vizitdíjfizetés kényszere alól. Azt gondolom, hogy ez az egész intézkedéssor a 22es csapdája, és azért mondom ezt, mert Joseph Heller híres regényében úgy ábrázolja a háborút - és ez a reform i s egy reformháborúként aposztrofálható , mint őrült gépezetet, amelyben mindenki őrülten viselkedik, és amelyből akkor sem lehet kikerülni, ha valaki őrült, és akkor sem, ha valaki normális. A 22es csapdájának a főszereplője leküzdhetetlen lelkiismeretes sége, kötelességérzete és másokon való segíteni akarása miatt hasonló cipőben járó társaival együtt oda jut, hogy mindazt joguk van megtenni, amiben nem tudják őket megakadályozni. Ez lesz a helyzet a vizitdíj bevezetése után; tragikus helyzet ez az egészs égügyben, soha nem látott történelmi sorsforduló. Tisztelettel kérem a kormányzatot, hogy ezt a lakossági sarcot vonja vissza. Köszönöm szépen a türelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. A kormány részéről m egadom a szót a miniszter úrnak. Molnár Lajos egészségügyi miniszter úr következik felszólalásra. Öné a szó, miniszter úr. DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! Talán ülnek itt a teremben képviselőtársak, akik maguk is részesei voltak annak a vitának, ami a gazdasági rendszerváltás idején itt zajlott, de sokan emlékszünk rá, akik akkor még nem ültünk e Házban, amikor hosszú és szenvedélyes vita folyt arról, hogy vajon törvényszerűe, kelle törvényt alkotni arról, amit a gazdasági rendszerváltással sokan együtt járónak gondoltak, hogy a kereskedőnek az elvett pénzről számlát vagy nyugtát kell adni a vásárlónak. Hosszú viták folytak, sokan úgy érveltek,
