Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 21 (73. szám) - Dr. Mikola István és dr. László Tamás (Fidesz) - az egészségügyi miniszterhez - „Minden bezárásra ítélt kórházra az Észak-pesti Kórház sorsa vár?” címmel - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz):
2894 Köszönöm szépen. A képviselő asszony a választ nem fogadta el. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadjae az államtitkári választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés az államtitkári választ 141 igen szavazattal, 97 nem szavazattal és 4 tartózkodással e lfogadta. Dr. Mikola István és dr. László Tamás (Fidesz) - az egészségügyi miniszterhez - „Minden bezárásra ítélt kórházra az Északpesti Kórház sorsa vár?” címmel ELNÖK (Lezsák Sándor) : Tisztelt Országgyűlés! Mikola Istvá n és László Tamás, a Fidesz képviselői, interpellációt nyújtottak be az egészségügyi miniszterhez: „Minden bezárásra ítélt kórházra az Északpesti Kórház sorsa vár?” címmel. László Tamás képviselő urat illeti a szó. DR. LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz) : Elnök Úr! Áll amtitkár Úr! Az utóbbi időben elhíresült egy mondás: a papi tized, a földesúri kilenced után jön a kormányzati negyed. De van itt egy eredendőbb hányad: az ebek harmincadja. Harmincadnak nevezték azt a vámot, amelyet az állam, az egyház, esetleg önkényurak szedtek a behozott áru után. Aki ebek harmincadjára került, azt a kutyák vámolták meg, ruháját vagy testét tépték meg úgy, hogy annak egy része, harmincada a szájukban maradt. Az juthatott tehát ebek harmincadjára, amivel senki sem foglalkozott. Egy rendk ívül szomorú történet, az Északpesti Kórház sorsa is erről szól, amely több mint 7 hektáros területen, 1904ben magánidegszanatóriumnak készült. Majd az OTI vette át, munkáskórház lett belőle, '45 után pedig szovjet katonai kórház lett. Nem véletlenül vá lasztotta a szovjet hadsereg ezt, hiszen jól felszerelt intézmény volt. 1992 óta kisebb megszakítással a fővárosi és a kerületi önkormányzat tulajdonában van ez a nagy értékű ingatlan. Kezdetben a kerületi és a fővárosi vezetők lepedőcserés kórházújraindí tásról beszéltek, és arról nyilatkoztak, hogy ez az intézmény más budapesti kórházak felett áll. Ezzel szemben jöttek az ebek, amelyek széttépték ezt a teljesen gazdátlanul maradt ingatlant. A helyzetet súlyosbítja, hogy 2005ben műemlékké nyilvánítottak a z ingatlanon 8 darab épületet, és az ingatlant műemléki környezetnek jelölték ki. Az ebek harmincadjára jutás miatt a keletkezett kár több milliárd forint. A tulajdonos önkormányzatok alig fordítottak rá figyelmet és pénzt, maguk az általuk fizetett őrzőv édő szolgálatok hordtak szét a lakosság szeme láttára minden mozdíthatót, az épületek végveszélybe kerültek. Egy 1985ben épült hatalmas sebészeti pavilonban belül nő a fű, az épület kibelezve. Két épületben még folyik némi gyógyító tevékenység, ezeket a F ővárosi Önkormányzat újította fel, de a kerület működteti ezeket is. Államtitkár úr! Miért hozunk egy régóta húzódó, szomorú ügyet a tisztelt Ház elé? Azért, mert félő, hogy a bezárt vagy bezárásra ítélt kórházak sorsa sejlik fel ebben a példában. Mi lesz a Lipóttal, amely szintén műemlék? Mi lesz számos fővárosi, vidéki kórházzal? Mi lesz a közvagyonnal, ha már csak az ebek figyelnek rá? Milyen módon kívánják megőrizni ezek értékét? Államtitkár Úr! Minden bezárásra ítélt kórházra, megszüntetett kórházi osz tályra az Északpesti Kórház sorsa vár? Mit tesz a kormány a már most szabadjára engedett ebek ellen, vagy ez is az önök reformjának a része? Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)