Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 21 (73. szám) - Almássy Kornél (MDF) - az oktatási és kulturális miniszterhez - „Lesz-e valaha használható diákigazolványa a felsőoktatási hallgatóknak?” címmel - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter:
2890 Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A Művelődési és Közoktatási Minisztérium által 1997. május 14én a Közbeszerzési Értesítőben - az új diákigazolványok szállítása tárgyában - meghirdetett közbeszerzési eljárás keretében a Comp uworx Kft. és az Állami Nyomda Rt. közös pályázatát hirdették ki nyertesnek. Az új felsőoktatási diákigazolvány 1998ban került bevezetésre. A kártya egy csipet is tartalmazott, ami miatt a hallgatóknak több mint ezer forinttal kellett többet fizetniük, mi nt a középiskolásoknak a csip nélküli kártyáért. Az azóta eltelt több mint hét év alatt azonban nem építették ki a kártya leolvasásához szükséges rendszert, így mindössze néhány kísérleti jelleggel beépített helyen lehetett a csipet használni. A hallgatók döntő többsége még sohasem tudta kihasználni azt a csipet, amiért fizetett. Az 1998as kormányváltás után hamar kiderült, hogy a Magyar Bálint vezette oktatási tárca igen hátrányos szerződést kötött, hiszen a kártyaleolvasó berendezések és egyéb hardveresz közök országos szintű beszerzése irreálisan megdrágította a rendszer kiépítési és működési költségeit. A szerződés azonban a 2002. év végéig megkötötte az akkori kormányzat kezét, és a szerződési idő esetleges felmondása újabb lehetetlen költségeket okozot t volna a magyar költségvetés számára. A szerződés 2003as felülvizsgálata a kormányváltást követően elmaradt, illetve a 2002 és 2006 közötti oktatási kormányzat rekordot döntött a sikertelen diákigazolványtenderekkel. Magyar Bálintnak négy év sem volt el egendő arra, hogy legyőzze azt a problémahalmazt, amit még ő okozott 1998ban a diákigazolványtender megkötésével. Tisztelt Miniszter Úr! A tavalyi év során egy azonnali kérdést intéztem önhöz a diákigazolványok ügyében. Arató Gergely, a minisztérium álla mtitkára, azt válaszolta, hogy még keresik a legjobb megoldást, ami nem kerül sokba sem az államnak, sem a hallgatóknak, és képes megfelelni a XXI. század elvárásainak. Arra vonatkozóan, hogy a kártya cseréje újabb terheket fog róni a hallgatókra, az állam titkár úr kitérő választ adott. Ön viszont, miniszter úr, azt válaszolta tavaly egy írásos kérdésre, hogy a diákigazolvány nem drága, és amennyiben a kormány úgy dönt, hogy a kártya árát a hallgatókra hárítja, akkor az nekik néhány hónap alatt meg fog térü lni. Az MDF képviselőjeként azt gondolom, öt év alatt, 2002 óta meg lehetett volna találni a legjobb megoldást az új diákigazolványok bevezetésére. A miniszter úr állítása, hogy a diákigazolvány nem drága, kissé cinikus, ugyanis kilenc év alatt több milliá rd forintot fizettek ki a hallgatók egy teljesen használhatatlan kártyáért. Nekem - látva az oktatási tárca tehetetlenségét - Hiller miniszter úrhoz hasonlóan egy cinikusnak tűnő áthidaló javaslatom lenne: térjünk vissza a papíralapú diákigazolványok haszn álatára. Sok előnye van, olcsóbb legyártani, nem zavarhatja a minisztériumot semmi idegesítő csip megléte, és végső soron a hallgató is 1600 forint helyett maximum 200 forintot fizetne az igazolványért. Szomorú, hogy 2007ben itt tartunk, és kilenc év alat t az oktatási kormányzat nem volt képes eme nem túl bonyolult problémát megoldani. Várom a miniszter úr válaszát. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Almássy képviselő úr. Megadom a szót Hiller István miniszter úrnak. DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter : Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ahogy ezt a képviselő úr is említette, a diákigazolványokról szóló kormánydöntés 1998ban született, és nem titkolt célja azt volt, hogy egy olyan dokumentum készülj ön, amely a lehető legkorszerűbb technikai megoldást képviseli, a felhasználó számára a legtöbb praktikus előnyt biztosítja, továbbá az ára is elfogadható, elviselhető. 1999ben - önök is tagjai voltak az akkori kormánynak - vezette be az akkori oktatási t árca a kártyaméretű diákigazolványt, illetve az ehhez kapcsolódó hologramos matricákat. Az igazolványhoz kapcsolódó jogok és kedvezmények hasznosításáról a tárca által kijelölt szervezet, a DiákBónusz Kht. útján gondoskodik.
