Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 16 (72. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Gazdasági Versenyhivatal 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló; a Gazdasági Versenyhivatal 2005. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat; a Gazdasági Versenyhivatal 2006. évi tevékenységéről és a... - DR. NAGY ZOLTÁN, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke, a napirendi pont előadója:
2798 hanem valódi, piaci alapú titkos megállapodásról volt szó, és a biztosítási piacot, ezen belül is a k ötelező gépjárműfelelősségbiztosításhoz, illetve a cascóhoz köthető rezsióradíjakat érintette. Az ügy érdekessége, hogy a két elmarasztalt biztosító - az Allianz Hungária Biztosító és a GeneraliProvidencia Biztosító Zrt. - nem egymással kötött titkos kar tellmegállapodást, hanem a gépjárműjavítók árkartelljére rábólintva próbálták meg korlátozni a versenyt a gépjárműbiztosítások piacán a kisebb biztosítók visszaszorítása érdekében. A két biztosítótársaság a vizsgált időszakban, 2003 és 2005 között ajánlot t árakban állapodott meg - amely valójában emelt óradíjat jelentett - a körülbelül 600700 autókereskedőt magába tömörítő Gépjármű Márkakereskedők Országos Szövetségével - ez a GÉMOSZ , így a GÉMOSZ valójában kartellként működött. Az összehangolt magatart ás révén a gépjárműjavítóknak a vizsgált időszakban évente az inflációt meghaladó, 10 százalék feletti rezsióradíjakra vonatkozó áremelést sikerült véghezvinniük, amit a biztosítótársaságok annak fényében fogadtak el, hogy ezt az összegű emelést a gépjármű javítók az újonnan kötött biztosítási szerződésekkel kompenzálják, és összehangolták a gépjárműjavítóknak fizetett óradíj szintjét a javítók biztosításértékesítésben elért teljesítményével. Az eljárásban eljárás alá vontak voltak biztosítási alkuszcégek is , hiszen ők mint közvetítők szintén részt vettek a biztosítók és a javítók közötti megállapodások létrejöttében, illetve a biztosítókkal alkuszi céljutalékban állapodtak meg, az általuk értékesített biztosítások számához kötve a nekik járó jutalékot. Ezek alapján tehát az alkuszok a jogszabályokkal és a megbízási szerződésük tartalmával ellentétesen nem a fogyasztók mint megbízóik érdekét tartották szem előtt, hanem a biztosítókkal kötött megállapodások szerint jártak el. Az ügynek konkrét és kézzelfogható negatív hatása volt a fogyasztókra, így a megemelt óradíjak miatt a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítási díjak emelkedtek, a biztosítói óradíjak emelkedése miatt nőtt az önrész alá eső javítások esetén kiszámlázott díjak mértéke is, illetve mindez a kis ebb biztosítókat is komoly versenyhátránnyal sújtotta. Az erőfölénnyel való visszaélés tárgykörében nem beszélek konkrét ügyről; jó pár ügyünk volt. A legfontosabb a MÁV elleni eljárásunk volt, amely viszonylag nagy visszhangot kapott, de az idő rövidsége miatt erről külön nem beszélnék; és szintén nem beszélnék az összefonódásokhoz kapcsolódó ügyeinkről, annak ellenére sem, hogy voltak ilyenek. Új jelenség a hivatalban, hogy az összefonódást úgy engedélyezzük, hogy feltételhez vagy kötelezettségvállaláshoz kötjük a fúzió engedélyezését. Ilyen ügyünk volt az infokommunikációs piacon az előző esztendőkben két fontos ügy is, de most arról nem beszélünk, csak ha külön érdekli esetleg a tisztelt Országgyűlés jelen lévő résztvevőit. Ellenben beszéljünk néhány szó t a versenykultúra fejlesztéséről, ami új területünk, és érdemes róla szót ejteni. A hivatal alaptevékenységei között harmadik pillérként emlegetett versenykultúrafejlesztő tevékenységről szólok tehát még néhány szót. A már említett 2005. évi versenytörvé nymódosítás intézményesítette ezt a tevékenységet, és kötelezővé tette számunkra. A törvény pontos definíciót tartalmaz arra vonatkozóan, hogy mit is jelent a magyarországi versenykultúra. Ugyanez a törvénymódosítás határozta meg azt, hogy erre a célra a bírságból befolyt összeg maximum 5 százaléka használható fel. Mindezek ismeretében a hivatalon belül belső létszámátcsoportosítással létrehoztunk egy önálló szervezeti egységet, a Versenykultúra Központot, amelynek kizárólagos feladata a versenykultúra fe jlesztéséhez és terjesztéséhez tapadó munkák maradéktalan ellátása. A VKK - a Versenykultúra Központ - működésének megkezdése előtt felmértük, hogy melyek azok a célcsoportok, melyek a leginkább ismerethiányban szenvednek ezen a területen, illetve átgondol tuk azt is, hogy a szakmai közönséget milyen módszerekkel lehet arra serkenteni, hogy széles körű kutató- és feltárómunkát végezzen a versenyjog, a versenypolitika, valamint a piacelmélet terén. A magyarországi versenyjog, versenypolitikai kulturáltság még igen alacsony szinten van, bár javuló tendenciát mutat. Nem biztos, hogy azon kell mérnünk az ilyen jellegű kulturáltság
