Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 15 (71. szám) - A Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról, a könyvvizsgálói tevékenységről, valamint a könyvvizsgálói közfelügyeletről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - SCHWARTZ BÉLA (MSZP):
2779 ezt a megbízónak kell fizetni, hiszen az ő érdekében jár el a könyvvizsgáló. A szerepe pedig az, hogy a megbízható, valós képet a piac szereplői felé tudja tárni, tehát a cég jó hírnevét vagy kevésbé jó hírnevét tudja közzétenni egyrészt a tulajdonosok felé, másrészt ahogy mondtam, a p iac szereplői felé. A most tárgyalt törvényjavaslatnak valóban kettős feladata van, ezt többen elmondták, ezt nem ismétlem meg. Hogy a korábbi törvény jó néhány elemét megtartotta, azt előnyére mondom, hiszen itt egy tízéves gyakorlatról van szó, és lényeg ében hogy valami jó vagy helyes, annak az eldöntését a legjobb, ha a gyakorlatra bízzuk. A gyakorlat pedig ezeknek az elemeknek az értékelését úgy végezte el, hogy véleményem szerint a többsége - majdhogynem kizárólagosan - megállta a helyét, kiállta az id ő próbáját, és helyes, hogy az új törvény ezekre a megoldásokra épít. (18.10) Az új elemek közül figyelemre méltó a minősítések kamarára történő megbízása. Azt mindenképpen figyelembe kell venni, hogy ez egy folyamat. Tehát míg korábban a Pénzügyminisztéri um, pontosabban a pénzügyminiszter minősítette például a költségvetési szféra könyvvizsgálóit, addig ezt időközben a kamara vette át. A hitelintézetipénzintézeti minősítést még a jelenlegi törvény szerint változatlanul a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügy elete adja meg, e szerint a javaslat szerint ez szintén átkerülne a kamarához. Ilyen szempontból én egy szerves fejlődési folyamatot látok a dologban, és ezt támogatandónak érzem. A közfelügyeleti rendszer valóban egy teljesen új független szakmai bizottsá g. A létszámával és a kiválasztás módjával kapcsolatban természetesen lehetnek különböző megközelítések. Én mindenesetre azt érzem, hogy ez az állami szerepvállalás és a kamara közti kapcsolatot tölti be, ilyen szempontból fontos mind a két szerepe. Azzal a módszerrel, amit a törvényjavaslat leír, véleményem szerint ez biztosítható. Számos pontosítást tartalmaz a törvényjavaslat, és van egy olyan része, amely megváltoztatta a korábbi könyvvizsgálói törvény személetét, és új szemléletet hozott, azonban nem v agyok meggyőződve arról, hogy ez a helyes út, ez pedig az, amit Hankó Faragó Miklós képviselőtársam is említett. Ez a függetlenségről és az összeegyeztethetetlen tevékenységekről való részben, a 11. §ban, valamint az 53. §ban merül fel, és azt a megközel ítést alkalmazza, hogy lényegében mindent tilt, ami a könyvvizsgálói tevékenységen kívül esik, kivéve a szakmai szolgáltatásokat, de ezeket konkrétan felsorolja, ez egy elég határozott lehatárolás; ezenkívül lényegében mindent tilt. A korábbi, jelenleg érv ényben lévő jogszabály ezzel ellentétben lehatárolt egy tevékenységet, és megengedte az azon túliakat. Ez két különböző megfogalmazás. A jelenlegit én is túl szigorúnak érzem, és azt gondolom, hogy ebben a kérdésben egyeztetnünk kell, mert így valóban túll övünk az európai uniós irányelveken. Kétségtelen, hogy a függetlenséget elérjük vele, hisz más oldalról ugyanazt jelenti, mint Tállai András képviselőtársam függetlenségre vonatkozó megbízási díja. Ez a tevékenység oldaláról való függetlenséget erősíti, de nem tartom életszerűnek, mert a könyvvizsgáló a mai magyar viszonyok között él, és benne mint szakértőben meg kell bíznunk, ellenkező esetben a jogászokban meg a többi szakértőben sem fogunk megbízni az élet más területein. Úgyhogy azt gondolom, hogy ebbe n a merev és nagyon éles lehatárolásban a módosító indítványok között konszenzust kell majd teremteni. Teljesen új megállapítás az értékhatárra és a könyvvizsgálati kötelezettségre vonatkozó előírás. Csak felidézném, hogy amikor ezt tíz évvel ezelőtt bevez ettük, a hazai vállalkozások többsége igen jelentős terhelésként élte meg, és finoman szólva sem lelkesedtek ennek a törvénynek a hatálybalépésekor. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy a hazai vállalkozásokra, különösen a kis- és középvállalkozásokra a kkor a következők voltak a jellemzők: a tulajdonos gyakorta egyben a vállalkozás vezetője is volt, a számvitelhez, adózáshoz a tulajdonosvezetők többsége nem értett, a belső kontrollok nem mindig működtek, pontos feladatelhatárolások nem voltak, a beszámo lás, az adóbevallás feladatát a könyvelőre vagy annak hiányában külső könyvelő cégre bízták, a kontrollt a könyvvizsgálók és esetenként az adóvizsgálatok jelentették. Az értékhatár bevezetésekor ez a terület
