Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 15 (71. szám) - A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2760 mert az Unióban élő gyakorlat, hogy a megváltozott munkaképességű, csökkent munkaképességű emberek sokkal nagyobb százalékban vannak foglalkoztatva, mint a magyarországi gyakorlat szerint. A magyar gyakorlat szerint ennek a sokaságnak alig 10 százaléka foglalkoztatott - alig 10 százaléka , az Uniós országok többségében 3050 százalék ez az arány, következésképp azt gondolom, hogy nagyon komolyan kell vennünk ezt a feladatot. Ha vé gre a 20072013as periódusban van rá remény, hogy a saját forrásainkkal és uniós támogatással együtt 60 milliárd forintot erre a célra tudjunk fordítani, akkor igen, meg kell csinálni ezt a törvényt, az ellenzéki képviselőknek is érdemes lenne támogatni e zt a törvényt, hogy jó néhány ezer ember ebből a sokaságból visszasegíthető legyen a munkaerőpiacra. Rátérve a törvényben foglaltakra, úgy fogalmaznék, hogy nekem ez a koncepció tetszik. Ez a koncepció logikus, humánus és fokozatos, nem azt jelenti, hogy e gzisztenciális bizonytalanságba hajszolja a kormány azt a 800 ezer embert, aki most jelenleg rokkantnyugdíjas, attól félve, hogy elveszítheti az ellátását, hanem ellenkezőleg: nagyon kis lépésekben araszoló, fokozatos bevezetést javasol 2008 januárjától, a z újonnan rokkantnyugdíjba jelentkezőknek egy más szemléletű vizsgálatát, ahol nem az a kérdés, hogy mennyire beteg, hanem az a kérdés, hogy mennyi képessége maradt meg ahhoz, hogy valóban rehabilitálható legyen. Komplex rehabilitálást ígér a törvény, ami az én reményeimben úgy fogalmazódik meg, hogy az a bizottság, amelyik ezentúl a jelentkezővel foglalkozik, nemcsak orvosokból áll, hanem foglalkoztatáspolitikai szakértőből is, szociális szakértőből és orvosból, és ezeknek a típusú embereknek az együttműkö dése jelenik meg abban a rehabilitációs folyamatban, amit ígér a törvény. Azt gondolom, ami a koncepciót illeti, hogy azzal egyszerűen nincs baj, azt szerintem - attól függetlenül, hogy hol ülünk a parlamentben - helyeselhetjük, hogy végleges ellátást, rok kantnyugdíjat csak azoknak ítéljen meg ez a bizonyos bizottság, akik egyértelműen visszafordíthatatlan károsodást szenvedtek, rehabilitálhatatlanok. A többiek számára pedig kínálja fel ezt a rehabilitációs utat, ami - még egyszer mondom - fokozatosan van e ltervezve, a maximális időtartama három év. (16.30) Nekem az is tetszik ebben a javaslatban, ahogy a törvény a rehabilitációs járadék összegét meghatározza, hiszen ez a rehabilitációs járadék indulásként magasabb, mint a 67 százalékosoknak járó rokkantnyug díj átlagosan. Ez az összeg a 3. rokkantsági csoportba tartozóknak járó ellátás átlagosan 120 százaléka, de a legjobban az tetszik a törvényben, hogy ha az illető elkezd keresni, elkezd tudni dolgozni a munkaerőpiacon, az ellátását nem egyből veszíti el, h anem fokozatosan veszíti el. Hadd idézzem a (2) bekezdést a 4. §ból, ami szerintem kulcsfontosságú, és a szemléletet nagyon jól illusztrálja, hogy hogyan is kellene ezeket az embereket segíteni a munkában. A rehabilitációs járadéknak az (1) bekezdés szeri nt megállapított összegét, tehát ezt a 120 százalékot 50 százalékkal kell csökkenteni, ha kereső tevékenység folytatása esetén a rehabilitációs járadékban részesülő három egymást követő hónapra vonatkozó személyi jövedelemadóval és nyugdíjjárulékkal csökke ntett keresetének, jövedelmének a havi átlaga meghaladja a rokkantsági nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegének 80 százalékát. Miről van szó? Mitől lesznek igazán érdekeltek az emberek abban, hogy erre a rehabilitációra vállalkozzanak? Attól, ho gyha a remélt kereset nagyobb tud lenni, mint az a járadék, amit ő mondjuk, rokkantnyugdíjként vagy járadékként kap. A szociális ellátórendszerben egy rendszeresen visszaköszönő, univerzális probléma, hogy ha valaki elkezd keresni, akkor rögtön elveszíti a segélyét, a járadékát. Itt pedig bele van építve a dologba egy fokozatosság, nem egyből veszíti el ezt a támogatást, hanem akkor, hogyha a munkaerőpiacon valóban tud magának jövedelmet biztosítani. Nagy kérdés, hogy mi történik a három év leteltével. A ku lcsa ennek az egész rendszernek, hogy működőképes lesze a rehabilitációs járadék, az, hogy vajon tényleg milyen fizetéseket, milyen kereseteket lesznek képesek a megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon elérni.
