Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 15 (71. szám) - A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. IVÁN LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2758 A jövőben csak azok részesülhetn ének rokkantnyugdíjban, akik munkaképességüket 79 százalék fölött veszítették el, és nem rehabilitálhatók. A közel 460 ezer korhatár alatti, jelenleg rokkantnyugdíjasnak a felülvizsgálatot követően hol és hogyan biztosítanak rehabilitációs munkakört? A reh abilitációs járadékban részesülők, ha eltelt a rehabilitációra meghatározott idejük, és nem kapnak állást, akkor állami rokkantnyugdíjat sem kaphatnak? Ha a kötelezettségeknek maradéktalanul eleget tettek, és nem érik el a rokkantellátásra jogosító szempon tokat, akkor mehetnek az önkormányzathoz szociális segélyért, amelyik egy ilyen forgókör lesz a végén. Mi lesz azokkal, akik nem rokkantak, de munkaképességüket 50 százalékban elveszítették, és jelenleg rendszeres szociális járadékot kapnak? Honnan lesz el különített forrás a rendszerre? Ha kiveszik a rokkantnyugdíjakat és a rehabilitációs járadékot a Nyugdíjbiztosítási Alapból, akkor más járulékokból teremteneke forrást, avagy ismételten emelik a munkaadók és a munkavállalók járulékait? További kérdéseket kapcsolnék még hozzá a hátralévő pár percben. A komplex rehabilitációs rendszer keretében honnan lesz 60 milliárd forint többletforrás? Ezt azért kérdezem, mert több helyen is szerepeltetjük a 60 milliárdot, nemcsak ennél a tételnél, tehát ezt jó lenne tu dnunk, hogy akkor ez honnan és miképpen lesz lehíva. A felülvizsgálatra visszarendelt rokkantnyugdíjasok mennyi ideig kapnak rehabilitációs járadékot, és hány százalékuk kerülhet vissza a munkaerőpiacra? A törvényben nevesített 52 éves korhatár felett mily en választási lehetőségük van a nem rehabilitálható, de felülvizsgálatra berendelt rokkantnyugdíjasoknak? Milyen munkáltatói támogatásokat tervez a kormány a rehabilitálható emberek újrafoglalkoztatására? Hány év alatt képesek a 384 ezer felülvizsgálatot e lvégezni és az előterjesztés szerint ténylegesen munkába állítani a volt rokkantnyugdíjasokat? Ha évente csak 1015 ezer megváltozott munkaképességű ember munkába állításával számol az előterjesztő, akkor hány évtizedre lesz szükség a rehabilitálható ember ek önálló keresethez jutásához? Számításunk szerint olyan 2530 esztendő legalább kellene. Az előterjesztésből nem derül ki, hogy mit terveznek a rendszeres szociális járadékokkal, hiszen korábban a rehabilitációs foglalkoztatás hiányában kaphatták meg ezt a járadékot. Mi lesz azokkal a volt rokkantnyugdíjasokkal, akik a rehabilitációs járadékot követően mégsem kapnak munkát? Milyen intézményrendszert akar kiépíteni a szaktárca annak érdekében, hogy a rehabilitálandó személyek szakmai képzése mellett fizika i, egészségügyi, mentális - főleg mentális, ez nagyon nagy probléma - rehabilitációjára is sor kerüljön? Kikkel oldja meg a rehabilitációt? - ez már elhangzott. Mit ért az előterjesztő a legkisebb rokkantsági nyugdíj alatt? Véleményünk pár percben. A törvé nyjavaslat nem követi a bevezető célkitűzéseit, számos fogalomzavar és pontatlanság nehezíti az értelmezhetőségét, nem derül ki, hogy milyen hatástanulmányok, tereptanulmányok, esetleg számítási modellek készültek, s ezek alapján milyen differenciálásra va n lehetőség. Nincs hosszmetszeti elemzés a rokkantnyugdíjak okainak feltárásával, a megvalósítás kiadási garanciája lebegtetett, a szükséges folyamatelemzés híján számos buktatóra van esély, nem beszélve a kiesők elnyomorodásáról; végig kísért a túlburjánz ó bürokratikusság, a bizonytalanság is átszövi a törvényjavaslatot, a bizalmatlanság is bizonyos szempontból, gyanakvás és kényszerítők beépítése, akár veszélyeztető szankciók lehetőségével. A törvényjavaslat nem áll össze rendszerré, és bármennyire is tör ekszik ezt felmutatni, számos elvarratlanságra ad okot. Felmerül a gyanú, hogy a kivitelezés valamiféle statisztikai bűvészkedést is segít, valamint a megszorítások miatt további kiadáscsökkentő, illetve áthárító manővert esetleg. Kétségtelen, hogy a rehab ilitációs irányultságra szükség van, ismertek az eddigi rokkantnyugdíjazások problémái, az igazságtalanságokkal és bizonyos korrupciós árnyakkal. De a legszebb ígérvény, a szándék is semmibe vész, ha hiányzik az alapos adatgyűjtés, a terepismeret, a progra mokhoz szükséges kellő előkészítő idő, még akkor is, ha máris késő, feltétel és anyagi fedezet. Ne rohanjunk, és a rászorulók életét, életük minőségét tekintsük feladatunknak elsősorban, a hórukkoptimizmus pedig ne késztesse a kormányt és a többségi Ország gyűlést valamiféle olyan kísérletezésre, melynek három év múlva súlyos ára lehet!
