Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 15 (71. szám) - A rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. TÓTH ISTVÁN, az egészségügyi bizottság előadója:
2747 Aggályaink a következők: mi lesz azzal a rokkantnyugellátás köréből kivett, 52 évnél fiatalabb, rehabilitációs járadékkal élő beteggel, aki mi nden, a törvényjavaslatban megfogalmazott feltételt teljesített, és három év elteltével kiderül, hogy mégsem rehabilitálható, avagy rehabilitálták, de nem tudnak számára munkahelyet biztosítani? A rendszerből kilökődve mehet szociális segélyért? Mi lesz to vábbá azzal a 185 ezer emberrel, akiknek rokkantsági foka 5066 százalék között van, rokkantnyugdíjra nem jogosultak, nem rehabilitálhatók, és jelenleg rendszeres szociális járadékot kapnak? Vagy azzal a 19 ezer fővel, akik átmeneti járadékra jogosultak? H a kiveszik a rokkantnyugdíjakat és a rehabilitációs járadékot a Nyugdíjbiztosítási Alapból, akkor már járulékból teremtenek forrásokat? Netán ismét emelik a munkaadók és munkavállalók járulékterheit a Munkaerőpiaci Alap, az Egészségbiztosítási Alap javár a? Terveze a kormány munkáltatói támogatásokat a rehabilitálható emberek újrafoglalkoztatására? Ha évente 1015 ezer megváltozott munkaképességű ember munkába állításával számol az előterjesztő, akkor hány évtizedre lesz szükség a rehabilitálható emberek önálló keresethez jutásához? Mit terveznek a rendszeres szociális járadékosokkal, akik korábban a rehabilitációs foglalkoztatás hiányában kapták meg a járadékot? Milyen intézményrendszert akar kiépíteni a szaktárca annak érdekében, hogy a rehabilitálandó s zemélyek szakmai képzése mellett azok testi egészségügyi és mentális rehabilitációjára is sor kerüljön, mert ép testben van az ép lélek? Kikkel oldja meg a rehabilitációt, hiszen ilyen komplex irányú szaktudással nagyon kevés ember rendelkezik ma Magyarors zágon? A komplex rehabilitációs rendszer keretében honnan lesz 60 milliárd forint többletforrás 2007 és 2013 között? A felelősség nagy, hiszen húsvér emberek sorsáról van szó. Igazságosabb lesz a rendszer? Erre csak azzal a bizottsági ülésen elhangzott mo ndással tudok válaszolni, hogy az igazságosság irgalom nélkül kegyetlenség, az irgalom igazságosság nélkül káosz. Mivel a Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz szociálpolitikusai sem a kegyetlenség, sem a káosz elkerülésére nem találtak meggyőző bizonyít ékot a T/2913. számú törvényjavaslatban, az általános vitára bocsátásra nem tartják alkalmasnak. Köszönöm, hogy meghallgattak. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm Lanczendorfer Erzsébet képviselő asszony. Az egészségügyi bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először megadom a szót Tóth István képviselő úrnak, a bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr. DR. TÓTH ISTVÁN , az egészségügyi bizottság előadója : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az egészségügyi bizottság május 9én tárgyalta a rehabilitációs járadékról szóló törvényjavaslatot. Az előterjesztő szóbeli kiegészítésében kiemelte, hogy a törvényjavaslat régi adóssága a kormányoknak, a megváltozott munkaképességű, közismertebb nevén a rokkantsági nyugdíjrendszer ellátórendszerének ko rszerűsítéséről szól, és több mint tíz év előkészítő munkáját fogja át. A rendszer, ahogy mondani szokták, több sebből vérzik, és megérett a változtatásra. A korhatár alatti rokkantnyugdíjasok száma közel félmillió, több mint 200 ezer a rendszeres szociáli s járadékban részesülők száma, ahogy ezt már többször hallottuk, és az ezzel kapcsolatos kiadások ez évben a 800 milliárdot meg fogják haladni. A nagy szám, a jelentős költség ellenére a legnagyobb probléma mégis az, hogy a megváltozott munkaképességűek fo glalkoztatása igen alacsony. Számos egyéb probléma is ismert, az elavult szakértői minősítés, visszaélések mind az orvosszakértői tevékenységi körből, mind a foglalkoztatási oldalról, mind az igénybevevői oldalról ismertek. Más országok példája nyomán a vá ltoztatás egyetlen járható útja a komplex rehabilitációs rendszer kiépítése. Ez nemcsak az orvosi rehabilitációt, a gyógyászati segédeszközellátást jelenti, hanem a sokat emlegetett szociális és foglalkoztatási rehabilitációt is.
