Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 15 (71. szám) - Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. CZINEGE IMRE, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2711 Azt is fontosnak tartotta a bizottság - s most nem vitatva a mértéket , hogy meghatározza az ügyeleti díj legkisebb mértékét, hiszen attól a kollektív szerződ ésben és megállapodás alapján is el lehet térni. A legfőbb kérdés ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán úgy fogalmazódott meg - és elsősorban költségvetési szempontot érintett , hogy vajon igényele ez a költségvetéstől többlettámogatást az egészségügyi in tézmények, ügyeletet végzők számára. A tárca álláspontja az volt, hogy nem, miután ezek az ügyeleti szervezések, munkavégzések az adott intézményekben eddig is felmerültek - reméljük, hogy ez valóban így van , így a költségvetési bizottság 16 igen szavaza ttal, 2 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot. Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi aj ánlás szerint 1515 perces időkeretben, és ezek közben kétperces felszólalásokra nincs mód. Elsőként megadom a szót Czinege Imre képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. Képviselő urat illeti a szó. DR. CZINEGE IMRE , az MSZP ké pviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Törvényjavaslatot tartok a kezemben, amely a 2937. számot kapta. Nem hosszú ez a javaslat, az indoklással együtt is körülbelül tizenöt oldal, mégis be nne van minden, ami az orvosi tevékenység legnehezebb részéről szól, ami a gyógyító munkát hivatássá teszi: az ügyeleti tevékenység van benne és a folyamatos betegellátás. Mert a betegség már csak ilyen, nem ismeri a napszakokat, a hétvégeket és az ünnepna pokat. Közülünk is nagyon sokan átélték már, hogy mit is jelent az, amikor kétségbeesett aggódással vártuk a mentőt, amikor összeszorított kézzel ültünk a műtő előtt éjfélkor és vártuk a műtőből a híreket, és átéltük azt is, amikor örültünk a megszületendő gyermeknek, aki az éjszakát választotta arra, hogy világra jöjjön. Tisztelt orvos képviselőtársaim, akik itt ülnek a parlamentben, esetleg hallgatják a rádiót vagy nézik a televíziót, ugye, egyetértü nk abban, hogy az orvosi munkánk, orvosi tevékenységünk legnehezebb része az ügyeleti szolgálat volt? Amikor 12, 24, 36 és - kimondom, hiszen vannak velem egykorú vagy nálam alig fiatalabb képviselők is - 48 órát kellett dolgoznunk, az nemcsak nagy fizikai erőfeszítést igényelt tőlünk, hanem nagy szellemit is. Mert számtalanszor az ügyeleti szolgálatban találkoztunk a legbonyolultabb, legnehezebb esetekkel. Amikor az orvosi hivatást választottuk, tudtuk, hogy ügyelni kell, és ezzel együtt választottuk. De t apasztaltuk és tapasztalhatjuk napjainkban is, hogy azokban a szakmákban, ahol nagy az ügyeletben a szellemi és a fizikai igénybevétel, mennyivel alacsonyabb az átlagéletkor. Tapasztalhatjuk azt, hogy azokban a családokban, ahol a család valamelyik tagja e gészségügyi ügyeletet lát el, mennyire megsínyli azt a család. Ezért mélyen egyetértek abban, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat fontos a betegek számára, de fontos az egészségügyben dolgozók számára is. A törvény parancsoló lényegét meghatározni könnyű , annál nehezebb az ezt biztosító feltételeket megteremteni. Mindennél fontosabb, hogy biztosítani tudjuk az egészségügyi ellátórendszer folyamatos működését, de olyan módon, hogy végül, végre az egészségügyben dolgozó orvosok pihenéshez való joga se sérül jön. A törvénytervezet legfontosabb felismerésének azt tartom, hogy elismeri az egészségügyi ügyelet speciális jellegét, megengedi azt, hogy speciális szabályozások legyenek, megengedi a speciális díjazást, és elismeri végre azt, hogy az egészségügyi ügyel etben a munkavégzés szükségszerű. Az ügyeleti munkaidő a napi, heti és évi rendkívüli munkavégzésbe beszámít. A rendkívüli munkavégzés ideje éves szinten a 416 órát nem haladhatja meg. A törvény célja, hogy a betegek ne kimerült, agyonhajszolt egészségügyi dolgozókkal találkozzanak, hogy a betegellátás minősége javuljon.
