Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 15 (71. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KONDOROSI FERENC igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár:
2681 Mit tehetünk mi? Vagy inkább azt kérdezem, hogy mit kötel ességünk tenni. Változtassuk meg a törvényt, és a nemi erőszakot tekintsük annak, ami: az áldozatnak fizikai és lelki sérülést okozó, személyes önrendelkezését durván megsértő bűncselekménynek. A törvény ne az áldozatot, hanem az elkövetőt kezelje bűnösnek , ne csak papíron, hanem a szellemében is. Legyenek krízisközpontok, ahol az áldozatok megfelelő segítséget kapnak, és legyen általános továbbképzés a bírák, ügyészek, rendőrök számára. A nemi erőszak a nők elleni erőszak egyik legszélsőségesebb formája. E lsősorban a nők elleni erőszaké, hiszen a nemi erkölcs elleni bűncselekmények áldozata 2005ben 81 százalékban nő volt. A jogerősen elítélt fiatalkorú elkövetők 98, a felnőttek 83 százaléka pedig férfi. A Magyar Országgyűlés 2003. március 14én azt a kötel ezettséget rótta ki saját magára, hogy egy éven belül elkészíti azt a nemzeti stratégiát, amely a partnerkapcsolatokon belüli erőszak visszaszorítását célozza. A határidő 2004. március 31én lejárt. Azóta 1141 nap telt el, ez 163 hét. A statisztikák szerin t Magyarországon legalább hetente egy halálos áldozata van a partnerkapcsolatokon belüli erőszaknak. A magyar politikai élet szereplői némaságukkal vállalnak cinkosságot az áldozatok szenvedésében, kiszolgáltatottságában, adott esetben halálában. (9.40) É ppen az ilyen némaság ellen irányul az Európa Tanács 2006 végén indított átfogó kampánya, amely a nők elleni erőszak megállítását szolgálja, s egyik jelmondata az, hogy a nők elleni erőszak mindig sikollyal kezdődik, de sosem szabadna csönddel végződnie. V együk végre komolyan saját törvényhozói felelősségünket! Az SZDSZ eddig is többször szorgalmazta már, hogy tegyünk jóval többet a nők elleni erőszak visszaszorításáért. A liberális párt most is készen áll arra, hogy koordinálja azt a folyamatot, amelynek e redményeképpen megszülethet az a nemzeti stratégia, amellyel 1141 napja adós az Országgyűlés. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok, szórványos taps az MDF padsoraiból.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne vala ki válaszolni az elhangzottakra. (Dr. Kondorosi Ferenc felé:) Államtitkár úr, legyen szíves akkor a gombot megnyomni, hogy szót is tudjak adni önnek, anélkül ugyanis a rendszer nem működik. Esetleg a kártyája? (Dr. Kondorosi Ferenc: Bent van.) Az is bent v an. Még egy kis türelmet kérünk akkor. (Dr. Kondorosi Ferenc neve megjelenik a kijelzőn.) Kondorosi Ferenc államtitkár úré a szó. DR. KONDOROSI FERENC igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ti sztelt Képviselő Asszony! Az igazságügyi és rendészeti tárca tanulmányozta az Amnesty International jelentését, és tulajdonképpen hangsúlybeli különbségek vannak a két értelmezés között, nevezetesen: az ön által elmondottak és a tárca értelmezése között. M i a jogpolitika formálásában kontrollnak és szövetségesnek tekintjük az ilyen tekintélyes civil szervezeteket, mint az Amnesty International. Elmondhatom, hogy a kormány büntetőpolitikája rengeteget változott abban a tekintetben, hogy a megtorló és a preve ntív szemlélet mellett megjelent a büntetőpolitikában az áldozatvédelmi, a viktimológiai gondolkodás. 2003ban indult ez a folyamat, amikor a parlament egyhangúlag elfogadta a társadalmi bűnmegelőzés nemzeti programját, majd 2005ben fogadta el a parlament az áldozatvédelmi törvényt, amelynek egyik központi területe a látenciában maradt - a fel nem tárt, fel nem derített, be nem vallott, fel nem ismert, nyilvánosságra nem került - bűncselekmények elleni küzdelem is. Ilyen a nemi erőszak és ilyen a nemi inte gritás, a nemi szabadság elleni bűncselekmények teljes köre. Azt gondolom, hogy ez egyrészt jogalkotói kérdés, másrészt pedig a társadalom egészének a felelősségét érinti. Nyilván ebben különös felelőssége van a törvényhozóknak és a politikai elitnek. Ami a jogi megítélésbeli különbségeket illeti, nem hallgathatom el, hogy az én álláspontom szerint a törvényi tényállás megfogalmazása valójában nem tekinthető ókonzervatívnak, hiszen akkor
