Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 14 (70. szám) - Simon Gábor (MSZP) - a szociális és munkaügyi miniszterhez - „Milyen lépéseket tett a kormány a szakképzési és munkaerő-piaci igények összehangolása érdekében?” címmel - SIMON GÁBOR (MSZP): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
2599 Simon Gábor, az MSZP képviselője, kérdést kíván feltenni a szociális és munkaügyi miniszternek: „Milyen lépéseket tett a kormány a szakképzési és munkaerőpiaci igények összehangolása érdekében?” címmel. A miniszter úr halaszthatatlan közfeladata ellátása miatt válaszadásra Csizmár Gábor államtitkár urat jelölte ki. Kérdezem, hogy elfogadjae a válaszadó személyét. (Simon Gábor: Igen, elnök úr, köszönöm.) Ha igen, akkor öné a szó. SIMON GÁBOR (MSZP) : Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy régi bölcselet szerint az oktatás célja az, hogy megtanuljuk magunkat is képezni önállóan. Úgy vélem, a kormányzat ezt a régi bölcseletet is figyelembe véve alakítja a sza kképzési és munkaerőpiaci igények összehangolását, látjuk azt, hogy ebben az önképzésnek a szerepe, az önmagunkért való gondoskodás, az önmagunkért való lépés szerepe növekszik. A köz- és a felsőoktatásban az egyik cél, talán mondhatjuk úgy is, hogy az eg yik legfontosabb cél az, hogy a megszerzett tudás birtokában a munkaerőpiaci keresletnek megfelelően, a munkaerőpiac által kínált lehetőségeknek megfelelően tudjon pályára állni a fiatal. Ennek része a szakképzettség is, annak a megszerzése, ami lehetővé teszi, hogy a munkaerőpiacra való belépéssel, a foglalkoztatásba való bekapcsolódással gyakorlatilag teljes értékű életet lehessen élni. Az elmúlt időszakban, a rendszerváltást követően nagyon sokfajta tendencia volt megfigyelhető a munkaerőpiacon, összeka pcsolódva az oktatással is. Az egyik egy nagyon hasznos társadalmi cél, amikor a tudás expanziója, a diplomaszerzés lehetősége rendkívül gyors arányban növekedett, de ezzel együtt, ezzel párhuzamosan megjelent egy kezelendő probléma is, ami a munkaerőpiaco n abban a hatásban testesült meg, hogy a diplomások a megszerzett diplomával egyre alacsonyabb foglalkoztatási formát is elfogadva szorították lejjebb a munkaerőpiacon az alacsonyabb végzettségekkel rendelkező munkaerőpiaci szereplőket. Éppen ezért fontos , hogy ebben legyen szinergia, ebben legyen összhang, legyen a képzettség és a munkaerőpiac által kínált lehetőségek közti összhang megteremtve. (Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Látjuk azt, hogy a fiatalok - ez e gy fontos cél - felismerve ezt a helyzetet, igyekeznek saját maguk képzésével versenyképesebbé válni a munkaerőpiacon, ugyanakkor azt is látjuk, hogy az elmúlt időszakban, a rendszerváltás óta az egyik legmostohább terület a szakképzés területe volt. Éppen ezért fontos, hogy ezen a téren nagyon komoly lépések történjenek. Ezért kérdezem az államtitkár úrtól, hogy az elmúlt időszakban milyen lépéseket tett a kormány a szakképzés és a munkaerőpiaci igények összehangolásának érdekében, és kérdezném, hogy még miket kíván majd megtenni. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Az államtitkár urat illeti a szó. CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Önnek igaza van, az elmúlt másfél évtizedben fokozatosan egyre kisebb figyelem jutott a szakképzésre, és ennek eredményeként azt tapasztaljuk, hogy egyre kevesebben vettek benne részt, ráadásul a munkaerőpiac igényei és a képzési kibocsátás között egyre nagyobb távolság alakult ki. A kormánynak az a szándéka, hogy egyrészt a gazdaság számára rendelkezésre álljanak a szakemberek, mert annak hiánya ma már versenyképességi tényező, sőt a versenyképességet visszafogó tényező, másrészről pedig a fiatalok olyan szakké pzettséghez jussanak, amivel a munkaerőpiacon álláshoz is tudnak jutni a végzettség megszerzése után. Ebből eléggé egyértelműen következik, hogy milyen lépéseket kell megtenni annak érdekében, hogy a szakképzés és aztán folytatásaként a felnőttképzés valód i, méltó helyét elnyerje a magyar képzési kínálatban. Elsősorban a piaci szereplőket kell döntési helyzetbe hozni, tehát hogy ők befolyásolják azt, hogy milyen szakok milyen létszámmal indulnak. Ezért a parlament asztalán lévő
