Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 9 (69. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló, az adatvédelmi biztos 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2006. ... - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KALTENBACH JENŐ, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, a napirendi pont előadója:
2432 fejlődést helyes irányba mozdító tényezőként, melynek köszönhetően a technikai fejlődés előnyeit úgy élvezhetjük, hogy közben jogainkról sem kell lemondanunk. E helyen is szeretném megköszönni munkatársaimnak az elmúl t évben nyújtott kiemelkedő munkájukat, hogy meg tudtunk felelni a megváltozott feladatoknak és kihívásoknak. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Most megadom a szót Kaltenbach Jenő úrnak, a nemzeti és etnikai kisebbségi j ogok országgyűlési biztosának, 20 perces időkeretben. DR. KALTENBACH JENŐ , a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, a napirendi pont előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Vendégeink! Őszintén szólva nem tudom megálln i, hogy ne egy személyes típusú vagy jellegű, talán nem is annyira közüggyel kapcsolatos megjegyzéssel kezdjem, hiszen én valóban búcsúzom a tisztelt Háztól egy 12 éves ciklus után. Bevallom, kár tagadni, ilyenkor az ember mindig egy kicsit nehéz szívvel f og hozzá az utolsó beszámolójához, hiszen 12 év hosszú idő, és ez egy rendkívül érdekes, vonzó feladat volt, aminek szerencsés voltam részesévé lenni. De természetesen az élet nem áll meg, és senki sem pótolhatatlan. Az utolsó alkalom egyben általában alka lmat szokott kínálni arra is, hogy az ember mérleget vonjon, ez azonban túlságosan hosszú ideig tartana, ezért ezt most nem fogom megtenni. Egyébként is a mérlegvonás a szakma feladata is, meg publicisztikák tárgya is szokott lenni, amelyek általában pozit ív kicsengésűek. Ugyanakkor nemrég olvastam egy általam nem ismert szerzőtől egy érdekes írást, amelyben kifejti, hogy a jogállami intézményrendszer mennyire rosszul működik, és abban az ombudsmanokra úgy általában tesz egy megjegyzést, ami nyilván a vélem énypluralizmus elve alapján belefér, de mégis egy kicsit meglepett, amikor nevetségesen hatástalan ombudsmanokról értekezett a cikk írója. Én azt remélem, hogy nem ez a benyomás a döntő, vagy legalábbis ez nem egy többségi vélemény. Rátérve a 2006. évi bes zámolóra, a beszámoló főleg három nagy kérdéskört vizsgál nagy terjedelemben. Ez a három kérdéskör adja a beszámoló szövegének többségét, messze többségét, hiszen az ezekről az ügyekről készült jelentések elég nagy terjedelműek, 4050 oldalasak, éppen ezér t ezekre fogok elsősorban koncentrálni, hiszen ennek az expozénak nyilván az a feladata, hogy a hangsúlyos kérdéseket még külön aláhúzza, felhívja a figyelmet, hogy melyek azok a csomópontok, amelyek meghatározzák a tavalyi évet, legalábbis ebből a sajátos szemszögből. Nos, az első ilyen kérdés - talán fontossági sorrendben is - az oktatás, illetőleg annak egy meghatározott intézkedéscsomagja, aminek a megvizsgálása volt az egyik nagy feladat 2006ban. Mindnyájan tudjuk, hogy az oktatás egyébként is ombudsm ani szempontból általában, de kisebbségi ombudsmani szempontból különösen stratégiai kérdés. Nem akarom elismételni mindazokat az érveket, amelyek ezt alátámasztják. A 2006os évben mi arra voltunk kíváncsiak, hogy a hátrányos helyzetű, elsősorban roma gye rekekkel kapcsolatos oktatási feladatok, illetőleg az ennek javítását célzó úgynevezett integrációs intézkedéscsomag milyen hatékonysággal működött, hiszen most már rendelkezésre állnak egykét év után bizonyos tapasztalatok. Az alaptézisek, amelyekből kii ndultunk, és amelyek miatt újra és újra napirendre tűzzük az oktatás ügyét, a következők. Az oktatási rendszer minősége, színvonala és befogadó vagy éppen kirekesztő jellege döntő hatást gyakorol a felnövekvő generációk életére, kilátásaira. Az oktatási re ndszer jelentős mértékben befolyásolja a társadalmi mobilizációt, így a kirekesztett, a többségi társadalom tagjaihoz képest halmozott hátrányokkal küzdő kisebbségi csoportok tagjainak esélyeit is. Kutatói becslések szerint 2008ra a tanköteles korúak köré ben a roma gyermekek aránya el fogja érni a 15 százalékot, azaz a 138 ezer főt, de jelenleg is minimum 178 azoknak az iskoláknak a száma, ahol a roma tanulók többséget alkotnak. Ez nemcsak emberi jogi kérdés, hanem nemzeti sorskérdés is a roma tanulók inte grációja, aminek legfőbb akadálya az alulképzettség. Végül tény: a roma
