Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 9 (69. szám) - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló, az adatvédelmi biztos 2006. évi tevékenységéről szóló beszámoló, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának 2006. ... - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. TAKÁCS ALBERT, az állampolgári jogok országgyűlési biztosának általános helyettese, a napirendi pont előadója:
2428 összhangot, és megítélésem szerint nem biztos, hogy a magyar bíróság helyesen járt el, amikor közvetlenül precedensperekben állást foglalt, és erre az európai esetjogra hivatkozva közvetlenül kötelező és végrehajtható döntéseket hozott, mert - hangsúlyozom még egyszer - ebből szerintem az államnak és a jogalkotásnak származik kötelessége, és az ilyenfajta uniós jogsértésekért a magyar államot terheli felelősség. A környezetvédelem önmagában is és az ombudsmani intézmény átalakítása vonatkozásáb an is kiemelten fontos terület, és ezt 2006ban is így kezelték az országgyűlési biztosok. A számos panasz közül szeretném megemlíteni az építkezésekkel okozott környezeti károkat. Miközben az a gazdasági fejlődésnek valószínűleg az egyik mutatója, hogy az építkezések milyen ütemben és milyen stílusban folynak, eléggé egyértelműen látszik, hogy a környezetet terhelő hatások, a környezeti kockázatok az építési engedélyezési eljárásban meglehetősen csekély súllyal szerepelnek. Erre feltétlenül figyelmet kell fordítani a jövőben, mert érdekes módon a magyar építési igazgatás nagymértékben hozzájárult városaink képének átalakításához, ami nem biztos, hogy jó; mert ellenpéldára és az építésügy jellemzésére, mondjuk, Strasbourg városát szokták felhozni, ami azért maradt olyan szép, mert ott viszont az építési hatóság hatástalanul működött, és nem sikerült a történelmi belvárost ennek megfelelően tönkretenni. Szabadtéri rendezvények zajterhelése szerepelt a környezetvédelem keretében, valamint a közlekedés kérdése, a közlekedéssel okozott környezeti károk. Itt az az általános dolog, amit a bevezetőben mondtam, megint csak felvetődik, hogy a prioritások nem világosak a közlekedési koncepcióban, hogy milyen közlekedési fajtát szükséges is preferálni, és hogy a közúti k özlekedésen belül is milyen formákat szükséges támogatni, milyen mesterséges eszközöket kell beépíteni akár úthasználati díjak, akár forgalomkorlátozások formájában ahhoz, hogy ezek a környezeti károk a közlekedésből származóan elviselhető szinten maradjan ak. Néhány mulasztás, néhány hanyagság szintén érinti a környezetvédelem kérdését, de az emberi jogok más összefüggését is. A parlagfűkérdésnek a hosszú idő óta megoldatlan helyzete említhető ebben a körben, de valószínűleg az időjárási viszontagságok fel fogják ezt vetni szúnyogirtás és kullancsirtás tekintetében is, hiszen itt közvetlen és nyilvánvaló egészségügyi kockázatokkal is kell számolni. A környezetvédelem körében szeretnék még egy nagyon fontos elvi kérdést megemlíteni, ez pedig a jogszabályainkb an az ügyfél fogalom tisztázása. Az államigazgatási eljárás most a Ket. formájában, de az ügyfélnek egy formális fogalmából indul ki. Nyilvánvaló, a hatósági eljárásnak nem kell egy populáris akció irányában terjeszkedni, hogy mindenki ügyfél lehessen. A k örnyezetvédelem azonban ez alól némileg kivétel, mert egy környezeti kockázat, egy környezeti kár az embereknek pontosan meg nem határozható körét érinti, így tehát azt a dolgot, hogy ki az, akinek jogát vagy jogos érdekét egy ügy érinti, azt kiterjesztően és nem szűkítően kellene értelmezni. Ez nagymértékben hozzájárulna ahhoz, hogy a környezetvédelem garanciarendszere hatékonyabban működjön. De a garanciáknál legalább ennyire fontos a zöldhatóságok működtetése, munkájuk biztosítása. Az á llamszervezeti reform, ahogy az lenni szokott, általában az állami feladatok és az állami intézmények karcsúsításával jár, ami önmagában véve minden bizonnyal egy helyes törekvés. De látni kell azt is, hogy bizonyos állami feladatok csökkenthetők, más álla mi feladatok viszont nem, sőt éppen azoknak a gazdagítására, bővítésére van szükség, és a zöldhatóságokat én mindenféleképpen ebben a körben említeném. Számos tapasztalat mutatja azt, hogy létszámhiány miatt, dologi, pénzügyi feltételek korlátozottsága mia tt ezek a hatóságok nem képesek időben reagálni, és egy zöldhatósági intézkedés néhány hónap múlva biztosan nem fogja elérni a kívánatos célt. Az ombudsman tevékenységében külön nagy témaként szerepelt a vidék esélyegyenlőségével összefüggésben a tanyavill amosítás kérdése, amely tulajdonképpen egy területfejlesztési, egy településfejlesztési koncepció része. Lenkovics Barnabás több esetben állást foglalt ezzel összefüggésben.
