Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 8 (68. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ERDŐS NORBERT, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója:
2382 El kell mondani, hogy a kényszerbérleteknek közel 30 százaléka, a kényszerbérlő vagy a tulajdonos együttműködésének hiánya miat t maradhatott fenn ilyen hosszú ideig. Ezért a jelen törvényjavaslat egyik legfontosabb eleme az együttműködés. Új rendelkezésként jelenik meg, hogy ha a három év alatt a felek egyik megoldásban sem tudnak megegyezni, a korabeli törvénnyel létrehozott kény szerbérlet kényszerjellege e törvény alapján megszűnik. Ez a lakásbérlet további fennmaradását jelenti azzal a biztosítékkal, hogy a bérbeadó tulajdonos a lakbért nyugdíjas bérlők esetén - és tegyük hozzá, 99 százalékuk ilyen - csak az önkormányzati szociá lis lakbérmérték háromszorosáig emelheti. Ez a nyugdíjas önkormányzatilakásbérlőkével azonos védettséget ad és jelent a bérlők számára. A törvényjavaslat által javasolt, lakásonként egységes 2 millió forintos költségvetési támogatás megfelel a korábbi 30 százalékos mértékű állami szerepvállalás fenntartásának. Ez a jelenlegi felmérés szerint ismert 36 kényszerbérlet esetén 72 millió forintot jelent, aminek felhasználására a hároméves időtartamban ütemezve kerül majd sor. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjav aslat elfogadásával lehetővé válik, hogy az 1971 előtti utolsó, a magántulajdonra hatósági beavatkozással létrejött kényszerbérletek belátható időn belül valóban kiszámíthatóan és véglegesen megszűnjenek, a tulajdonosok a rendelkezési jogukat szabadon gyak orolják, egyúttal azonban az ilyen bérlők a lakhatás szempontjából ne kerüljenek hátrányosabb vagy kiszolgáltatottabb helyzetbe. Megítélésünk szerint így minden érintett számára megfelelő a benyújtott törvényi szabályozás. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Orszá ggyűlés! Kérem, hogy a törvényjavaslatot vitassuk meg, és az Országgyűlést arra biztatom, hogy fogadjuk el. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Ujhelyi államtitkár úr. Megadom a szót Erdős Norbertnek, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadójának, ötperces időkeretben. ERDŐS NORBERT , az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatról az önkormányzati és területfejlesztési bizottságban kialakult véleményt kívánom tolmácsolni. A bizottság a törvényjav aslatot egyhangúlag alkalmasnak tartotta általános vitára. A kényszerbérlet fogalmát a lakástörvény 1994ben hozta létre azért, hogy a bérbeadó tulajdonos a rendelkezés jogával egy belátható időn belül rendelkezhessen. Ehhez a törvény két határidőt adott. Először 1996., majd 1998. december 31ig meghosszabbított határidőt azzal, hogy az önkormányzat tanácsi jogutódként cserelakást ajánljon fel a bérlő részére, és ehhez a ráfordításhoz a központi költségvetés támogatással járuljon hozzá. Ez a támogatási mért ék az akkori árakhoz, értékekhez képest körülbelül - ahogy államtitkár úr mondta - 30 százalék volt. Az Alkotmánybíróság a határidő letelte után nyolc évvel hozott egy határozatot, amelyben kimondta, hogy a még fennmaradt kényszerbé rletek tekintetében bizonytalan a helyzet, mert a bérbeadó számára nem kiszámítható a bérlet megüresedése. Ebben teljesen igaza volt, hiszen a törvény 1997es módosítása azt mondta ki, hogy '98 végéig az önkormányzat felajánlási kötelezettsége csak azoknál a bérleteknél áll fenn, ahol 1997. június 30ig be is jelentették az önkormányzat részére, hogy a kényszerbérlet létezik. Ezért az 1997. június 30. után bejelentett kényszerbérletek esetében a felszámolás csak ott folytatódott, ahol az önkormányzatok hatá ridő után is foglalkoztak a kényszerbérlőkkel. Néhány adat a számszerűsítés érdekében. Eddig 1911 darab kényszerbérlet került felszámolásra, összesen 36 maradt, ebből a 36ból is már csak 35 van, tekintettel arra, hogy Debrecen az utolsó
