Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 8 (68. szám) - A közlekedéssel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - MÁRTON ATTILA (Fidesz):
2371 ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Szánt ó képviselő úr. Megadom a szót Márton Attila képviselő úrnak, Fidesz. MÁRTON ATTILA (Fidesz) : Köszönöm a szót. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogyan már a bizottsági ismertetésnél is elmondtam, támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, az által ános vitára való alkalmasságát is támogattuk. Azonban engedjék meg, hogy néhány olyan dolgot elmondjak és kiragadjak a törvényből, amely - úgy érzem - nemcsak a jelenlegi törvénnyel, hanem általában, bizonyos területek szabályozásával kapcsolatosan komoly problémákat vet fel. Előre jelzem, hogy ennek a csomagnak elsősorban a légi közlekedésre vonatkozó fejezetével szeretnék foglalkozni. Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy az elmúlt kéthárom esztendőben - sajnálatos módon - a légi közlekedés terül etén olyan intézkedések, olyan szabályozások születtek, amelyek egyre nehezebb helyzetbe hozzák a hazai légi közlekedés résztvevőit, illetve olyan szabályozások, rendelkezések, miniszteri vagy kormányrendeletek születtek meg, amelyek nem biztos, hogy minde n esetben teljesen harmonizálnak az Európai Unió hasonló területen megszületett szabályozásaival. Van néhány olyan probléma, amely itt a törvényben is egy kicsit visszaköszön, és erre szeretném felhívni a figyelmet; konkrétan a 11. §ra, amely úgy szól, ho gy a légiközlekedési hatósági eljárásért jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni, a díj fizetésének feltételeit, módját és a díj összegét a miniszter az államháztartásért felelős miniszterrel egyetértésben, rendeletben állapítja meg. Úgy gondolom, h a valaki ezt elolvassa, azt tudja mondani, hogy ezzel alapvetően nincs különösebb gond. Valóban nincs, viszont az elmúlt években megszületett egyikmásik rendelet olyan nehéz helyzetbe hozta a hazai légi közlekedés szereplőit, ami, tényleg azt mondhatom, s zinte az ellehetetlenülés határára sodorta őket, legyen szó akár egyéni vállalkozó légi szolgáltató cégről, akár a sportrepülők egészségügyi alkalmassági vizsgálatáról. Tehát úgy érzem, ezt a paragrafust mindenképpen módosítani szükséges. Módosítani szüksé ges, hiszen, ha így megy át, és így fogadja el a parlament ezt a törvényjavaslatot - ezzel a paragrafussal , akkor nem lesz a légi közlekedés hazai szereplőinek semmiféle olyan kontroll- vagy konzultációs lehetősége sem, amely biztosítaná számukra, hogy v alamennyire is belelássanak a díjak, illetékek megállapításának rendjébe, illetve magába az egész szabályozási rendszerbe, hogy vajon mennyiben esik ez egybe az Európai Unióban elfogadottakkal. Sajnos, lehet tudni, hogy ma nagyon sok esetben lényeges külön bségek vannak a hazai rendeleti szabályozás, illetve az Unióban alkalmazott különböző területeket érintő szabályozások között. A másik terület, amelyet kifejezetten problémásnak érzek a törvényben - annak ellenére, hogy jómagam is el tudom fogadni magát a szándékot , az pedig a 12. §, ennek is a (2) bekezdése, amely korlátozott légtereket hoz létre a környezetvédelemért felelős miniszter javaslatára. Tudják, tisztelt képviselőtársaim, az a helyzet, hogy valóban, május 10től új légtérszerkezeti beosztás le sz érvényes Magyarországon, de ennek egy bizonyos része szinte végrehajthatatlan. Többek között konkrétan ezeknek a bizonyos környezetvédelmi szempontból korlátozott légtereknek az alkalmazása, illetve az ehhez kapcsolódó nagy sebességű, föld közeli katona i gyakorlólégterek együttese. Talán nem véletlen, hogy a nagy sebességű katonai gyakorlólégterek működése - információim szerint egyelőre - most május 10től nem lép működésbe, hiszen maga az egész struktúra, az egész rendszer megoldhatatlan feladatokat je lent. Képzeljük el, hogy amikor egy nagy sebességű, földközelben gyakorlatozó vadászgép beér egy olyan légtérbe, amelynek egyébként 450 méteren van a teteje, mert mondjuk, védett madárfaj él alatta, hogyan és miként tudják azt megvalósítani, hogy egy akár 700800 km/órás sebességgel közlekedő vadászgép - úgymond egy ugrással - kikerülje ezeket a légtereket. Ez több szempontból is gondot és problémát jelent. Ezzel, amit most elmondtam, szeretnék rávilágítani arra, hogy bár a szándék jó , sok esetben nem biztos, hogy a megvalósítás, amely nem feltétlenül a törvényalkotás, hanem a mögöttes feladatok
