Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. május 7 (67. szám) - A „Legyen jobb a gyerekeknek!” nemzeti stratégiáról, 2007-2032. országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - MÉCS IMRE (MSZP):
2307 kérdésekben higgyünk a magyar Statisztikai Hivatalnak, és innentől kezdve ez a probléma meg van oldva, és előre tudunk lépni. (Csizmár Gábor: Egyetértünk.) Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, Borsos képviselő ú r. Tisztelt Országgyűlés! Hárman jelentkeztek még ötperces időkeretben hozzászólásra, Mécs Imre, Korózs Lajos képviselő urak és Mátrai Márta képviselő asszony. Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy a részletes vitánál tartunk, és kérem szépen, jelezzék, ho gy az ajánlás melyik pontjához kívánnak hozzászólni, melyiket kívánják indokolni. Megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. MÉCS IMRE (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Az ajánlás 11. száma alatti javaslatomat folytatnám. Azt szere tném elmondani, hogy tulajdonképpen a vitatkozóknak igazuk van, mert különböző dolgokról beszélnek. Ez olyan, mint egy komplex szám, hogy van egy imaginárius része és egy reális része, az egyik a szociális probléma, a másik pedig a társadalom legnagyobb be ruházási problémája. Ez durván hangzik, de a társadalom legnagyobb beruházása az, hogy a jövő generációját föl kell építenie, létre kell hoznia, föl kell nevelnie. És van egy szociális probléma, ami azt jelenti, hogy a szegénységen segíteni kell. Ezért eng em mindig irritált az, amikor családtámogatásról volt szó. A családokat nem támogatni kell, hanem hozzá kell járulni a gyermeknevelés költségeihez, mert ez az egész társadalomnak az érdeke. Nem szórakozásból nevelünk gyerekeket, bár nagyon jó dolog az, és élvezzük is, hanem ennek révén újul meg a társadalom, lesznek teherviselő személyek, akik a hátukon viszik a társadalmat. Ezt a kettőt el kell különíteni. A közösségnek kutya kötelessége részt venni ebben az erőfeszítésben. Sohasem tud teljesen részt venni , mert ha anyagilag teljesen kompenzálná, akkor sem tudná mindazt megadni, mint amit a szülők megadhatnak. Tehát ez nagyon fontos dolog. És ebben a kérdésben egy innovatív gondolat volt, már egyébként az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásán előfordult, ahogy Balsai képviselő úr a vitában megemlítette, már akkor fölvetettem ezt, és egy modern, innovatív gondolat volt. Örülök, hogy Révész Máriusz fiatal képviselőtársam ugyanilyen eredményre konkludált, hogy nincs artikulációja itt a Házban a gyerekeknek és a gye rekek érdekének, és valamit kell csinálni ennek érdekében. Megint elmegy az idő, és ezért a következő javaslatomra térek rá, ami a 13. lajstromszám alatt van. Ennek pedig az a lényege, én azt tapasztaltam, hogy az anyák, de adott esetben a gyermeküket otth on nevelő apák esetében is rendkívül nagy probléma visszatérni a gyermeknevelés után a társadalomba. Hihetetlenül nehéz egy 363840 éves anyának, miután már három gyereke elég nagy lett, hogy visszatérjen a munkához, és találjon magának megfelelő foglalko zást. Itt társadalmi és állami segítségre van szükség. Tehát egy ilyen tervezetben, egy ilyen koncepcióban ezzel a kérdéssel feltétlenül foglalkozni kell. (22.00) Voltak kezdeményezések, a 40 Plusz meg a többi általánosságban, de ott van egy ember, aki föl nevelt háromnégyöt gyereket, óriási tapasztalatra tett szert, 3840 éves, ereje teljében van, és nem tud elhelyezkedni. De már ott kezdődik, hogy a fiatal orvosnő, fiatal tanárnő, fiatal mérnöknő nem mer otthon maradni a kicsivel, rohan vissza a munkahel yére, nehogy lemaradjon a dolgokról. Nem marad le semmiről, ezt mi öregek már tudjuk, hogy az égvilágon semmiről nem marad le, de ez az érzése van, és a környezete ezt sugallja. A vállalati, munkahelyi előmenetele azoknak, akik otthon maradnak a gyerekükke l, egyszerűen visszaesik. Hát legyen igenis divat, legyen a társadalomnak egy segítése, és ismerje el azt, hogy valaki fölnevelt három vagy négy, vagy öt gyereket, és utána még rendelkezésünkre áll, a társadalom rendelkezésére! Legyen meg ennek a módja, le gyen meg ennek a sikkje, a divatja, hogy így mondjam, divatba kellene ezt hozni. Tessék megkérdezni, hogy hogyan tud ma egy 3840 éves anya
