Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. április 23 (65. szám) - Karsai Péter (MDF) - az oktatási és kulturális miniszterhez - „Rövid távú pénzügyi haszon vagy hosszú távú nemzeti érdek?” címmel - ELNÖK (Mandur László): - KARSAI PÉTER (MDF): - ELNÖK (Mandur László): - ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár:
1966 beszéltünk, akkor ez a kompe tenciamérés nem a diagnózisnak a része, hanem ez már a terápia maga, hiszen arra használható ez a kompetenciamérés, arra alkalmas ez a kompetenciamérés, hogy megbízható adatokat szolgáltasson immár ne csak a közoktatás egészéről. Mert azt tudjuk, képviselő úr, hogy gond van, hogy baj van: gond volt 2000ben az első PISAvizsgálatnál, gond volt 2003ban a második PISAvizsgálatnál. Éppen azért tettük kötelezővé ezt a kompetenciavizsgálatot minden intézmény számára, hogy megbízható adatok, megbízható informác iók álljanak rendelkezésre minden egyes intézmény, minden egyes iskola, minden egyes gyerek teljesítményéről. A képviselő úr több tényt említett, több elemet emelt ki ebből a vizsgálatból. Engedje meg, képviselő úr, hogy én két dolgot hangsúlyozzak! Az egy ik ezek közül az, hogy ez a vizsgálat is megmutatta azt, hogy két olyan tényező van, amelyik alapvetően meghatározza a gyerekek teljesítményét, ha tetszik, amellyel nem tud mit kezdeni ma az oktatási intézményrendszer; ezeknek az egyike az a családi háttér , a szülők iskoláztatása, a második pedig az, hogy milyen településről jön, kis- vagy nagyobb településről az adott diák. Éppen ezek azok a tények, amelyek szükségessé teszik azt, hogy változtassunk az oktatásban, változtassunk az egyes intézményekben, és változtassunk az oktatási rendszer egészében is. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, államtitkár úr. Viszontválasz illeti a képviselő urat. Parancsoljon! KARSAI PÉTER (MDF) : Köszönöm szépen. Államtitkár Úr! Nyilvá n ebben teljesen egyet fogunk érteni, ha azt mondom, hogy az oktatás is egy olyan szakterület és egy olyan szakma, amelyben ha elhibázunk valamit, vagy nem jól csinálunk valamit, akkor az majd csak évek múlva derül ki, illetve ha már jót teszünk, és jól pr óbáljuk a rendszert kezelni, az is majd csak évek múlva derül ki. Tehát ha ma minden a helyén volna, akkor ezt a következő mérés, mondjuk, három év múlva esetleg akár már vissza is igazolhatná. Azonban én úgy látom, hogy az a válasz, amelyet ön adott, amel yben némileg az okot és az okozatot, a terápiát és a diagnózist szerintem fölcserélte, merthogy egyébként ön terápiának vélte állítani a kompetenciamérést, szerintem az a terápiának az eredményét mérné, amibe most idő hiányában nem tudok belebocsátkozni, h ogy miért nem helytálló ez a megközelítés; szóval, hogyha azt hallottam volna öntől, hogy kérem, a tanítóképzésben, a korrepetáló foglalkozások, felzárkóztató foglalkozások tekintetében pont a kistelepülések hátrányának helyzetében mit akarunk, akkor én jo bban méltányoltam volna a válaszát. Lehet, hogy még ez az egy perc önnek lehetőséget ad arra, hogy ezt is elmondja. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Az államtitkár úr következik viszontválaszra. Parancsoljon! ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár : Mindig örülök akkor, amikor fontos szakmai kérdésekben van módunk egyetérteni. Egyetértek a képviselő úrral: ha már tudjuk azt, hogy mi a helyzet az oktatási rendszer egészében, és mi a helyz et az egyes intézményekben, akkor megfelelő, célzott beavatkozásra van szükség, például arra, hogy megfelelő, képességeket fejlesztő programok álljanak rendelkezésre minden iskolában. Ezt a kísérletet három éve kezdtük, ma 1500 intézményben elérhetőek ezek a programok, a jövő évtől már minden egyes magyar iskolában elérhetőek lesznek ezek a korszerű képességfejlesztő programok. Szükséges a tanárképzés és tanártovábbképzés megújítása, fejlesztése, ez a következő nemzeti fejlesztési terv oktatási céljainak eg yik legfontosabbika. Szükséges az, hogy megfelelő hátteret biztosítsunk a kistelepülési iskoláknak, ezért támogatja az oktatási kormányzat olyan kistérségi társulások kialakulását, ahol a kistelepüléseken működő tagintézmények, iskolák képesek arra, hogy
