Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. április 23 (65. szám) - Dr. Puskás Tivadar (KDNP) - az egészségügyi miniszterhez - „Biztosan miniszternek lenni sem leányálom” címmel - ELNÖK (Mandur László): - DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): - ELNÖK (Mandur László): - DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP): - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter:
1964 ezt nem gondolom. Hiszen ha azt mondjuk, hogy nem kell megvizsgálni a beteget, akkor hol a határ? Senkinek ne kelljen megvizsgálni semmilyen beteget? Nem működhet így az orvoslás. Az orvoslásban aranyszabály, hogy igen, meg kell vizsgálni a beteget. Szeretném egyébként arról is tájékoztatni, hogy mind a háziorvost lett volna lehetőség házhoz hívni, hiszen különösen egy ilyen folyamat nagyon ri tkán alakul ki egyetlen nap alatt, ez egy folyamat, amely kialakult, ahol nem volt megfelelő a felfekvés elleni védelem, és a szakorvost is ugyanígy van lehetőség házhoz hívni, hiszen ez is biztosított Magyarországon, ezt is finanszírozza a társadalombizto sítás. Nem egy urológus, nem egy sebész jár ki a betegeihez, és végzi háznál a szakorvosi ellátásukat, hiszen finanszírozza a társadalombiztosítás valamennyiünk pénzéből. Ez is jár a betegnek. Mint ahogy járna a betegnek nem a felfekvésének a kezelése, han em annak a megelőzése, hiszen léteznek antidecubitus, tehát felfekvést meggátló matracok, párnák, olyan gyógyászati segédeszközök, amelyek mindmind alkalmazhatóak lettek volna. Valóban drámai ez a leírt helyzet, azonban eddig a helyzetig eljutottunk valah ogyan. Arra szeretném kérni, képviselő úr, hogy egy ilyen extrém példa helyett beszéljünk sokkal inkább arról, hogy hogyan lehet megakadályozni ennek a kialakulását, nemcsak ennél az ön által említett betegnél, hanem valamennyi otthon ápolt betegnél, jó ot thonápolási szolgálattal vagy szükség esetén krónikus ellátással. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, miniszter asszony. Képviselő úr, viszontválaszra megadom a szót. DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP) : Köszön öm a szót. Drága Miniszter Asszony! Az a helyzet, hogy kialakult helyzetről beszéltem. Való igaz, a prevenció nagyon fontos ebben az esetben, de olyan helyzetet mesélt el a történet, amikor van egy krónikus beteg, és a krónikus beteg ellátásához kellett a segítség. Azt kértem, hogy szíveskedjék olyan ígéreteket tenni nekem, amelyek a segítség megadásához szükségeltetnek. A kész helyzeten ezek a dolgok, amit mondani szíveskedett, nem segítenek. Nem hiszem, hogy a háziorvos, aki a beteget ismerte, ne írhatná föl azt a bizonyos gyógyászati segédeszközt, az a bizonyos vastagabb kötszert. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Azt hiszem, hogy a sebész szakorvos nyilvánvalóan, ha megteremtődik a lehetőség, hogy kimenjen hozzá, akkor kimegy. ELNÖK (Mandur László) : Képviselő úr! DR. PUSKÁS TIVADAR (KDNP) : Kérem szépen, feltettem a kérdéseket, a kérdésekre várom a választ. Bocsánat! (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Mandur László) : Másfé l perc volt. Viszont egy percben a miniszter asszony viszontválaszolni fog. Parancsoljon! (15.50) DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter : Ígérem, tartom. Elnök Úr! Képviselő Úr! Ön a kollektív felelősségre vonás elvét alkalmazza, ami nagyon nem egy jó el v. Itt arról van szó, hogy van egy beteg, akit elhanyagoltak hetekig, hónapokig. Van egy szerencsétlen, elhanyagolt beteg, akinél senki nem gondoskodott arról, hogy bekerüljön egy szociális ellátó intézménybe, hogy lássa el házi szakápolás, kerüljön be egy krónikusellátó egészségügyi intézménybe, és mindez megelőzhető lett volna, majd amikor van egy állapot, akkor felébred a
