Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. április 23 (65. szám) - Dr. Pálinkás József (Fidesz) - az oktatási és kulturális miniszterhez - „Ki a miniszter?” címmel - ELNÖK (Mandur László): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter: - ELNÖK (Mandur László):
1949 cáfolja, a miniszter álláspontjával ellentétes álláspontot fejtsen ki a nyilvánosság előt t, és ezt a miniszterelnök jelenlétében tegye? Milyen alapon hihetjük, hogy ön nem csöndes támogatója ennek a tervnek? Esetleg önt be sem vonták ezekbe a tervekbe? Miniszter Úr! Ki tudjae jelenteni, államtitkári rangban lévő kollégái ellenében, hogy nem k erül sor a magyar felsőoktatás privatizációjára? Miniszter Úr! Le kíváne mondani posztjáról, ha erre a lépésre mégis sor kerül? Érdeklődéssel várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Szórványos derültség az MSZP soraiban.) ELNÖK (Mandur László ) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Az interpellációra Hiller István miniszter úr válaszol. Parancsoljon! DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter : Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Az önt gyötrő kétsége k eloszlatása nem bonyolult feladat. Világos kérdésre világos választ fogok adni. Oktatási és kulturális miniszterként kijelentem, hogy a felsőoktatás privatizációját nem támogatom, sőt azt ellenzem. Se nekem, se a tárcának, se a kormánynak nincs olyan cél ja, hogy a felsőoktatást privatizálja, vagyis hogy az állami felsőoktatási intézményeket más tulajdonába adja. Erről én magam, aztán a tárca szakállamtitkára egyértelmű véleményt fogalmazott meg. Az interpellációjában említett kormánybiztos, Draskovics Tib or volt miniszter, az Államreform Bizottság vezetője egy esti televíziós műsorban szintén nyilatkozott, és a felsőoktatás privatizációjáról szóló kérdésre azt mondta - idézem : badarság. Igaza volt; igaza volt, és egyetértek vele. Ezt, képviselő úr, vérsz egény kijelentésnek, véleménynek tartani, finoman fogalmazva is téves diagnózis. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Badarság!) Minthogy tehát az alapállítás nem igaz, az ön utolsó kérdésében ebből fakadó feltételezéssel nem kell foglalkozni, és én sem foglalko zom. Amit ön nyomásnak, tudniillik, szabad demokrata nyomásnak nevez, azt én politikának tartom. Habitusom szerint én ugyan először tanácskozom, kiérlelem a véleményt, és aztán állok a nyilvánosság elé, de ettől függetlenül senkitől sem vitatom el azt a jo gát, hogy kifejtse véleményét. Ön is ezt tette most, államtitkár is volt, egy ideig a tárcát vezette, aztán mégsem hiszi senki ebben az országban, hogy ön most a miniszter. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Hát igen!) Eddig, képviselő úr, az interpelláció sza kmai része. Szabályszerűen a házbizottságnak benyújtott interpellációját azonban egy ponton, érdekes módon most, a felszólalásában módosította. Itt van a szöveg (Felmutatja.) , idézem: „pár hónappal később egy másik volt miniszter, Magyar Bálint, akit - hog y őt idézzem - a színpadról egyszer hordágyon vittek ki, rukkol elő” - tudniillik, a véleményével. Képviselő úr, ön érezhetően Magyar Bálinttal vitatkozik, engem interpellál, hiszen a miniszter véleményére kíváncsi, és ez így rendben is van. Ugyanakkor az előbb általam idézett, és itt írásban szereplő rész, képviselő úr, engem megdöbbent. Megdöbbent, mert azt az érvelést elképesztőnek tartom, hogy egy szakmai vitában bárki argumentumként azt használja, hogy valaki rosszul lett, és hordágyon kellett kivinni. Ezt érvként felhozni egy szakmai, felsőoktatásról szóló vitában, képviselő úr, szégyenletes és sértő dolog. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) Bármelyikünkkel bármikor, itt, ebben a teremben vagy máshol, önnel, velem megtörténhet, és ebből politikai tőké t kovácsolni több mint hiba. Úgyhogy, tisztelt képviselő úr, mielőtt reakciójában valami huszárosat kanyarít és valami hasonlóval áll elő, úgy is, mint egy vezető értelmiségi, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, ismerje el, hogy ez méltatlan eszköz volt, é s tévedett. A tisztesség ezt követeli meg. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Mandur László) :
