Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. április 23 (65. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ):
1931 egyiket se utasíthassák el. Ezt egyébként törvénnyel is fogjuk tiltani, és külön ellenőrizni is tervezzük. Nem t örténhet semmifélefajta kockázati szelekció a biztosítók között. Egy olyan javaslaton dolgozunk tehát, amely megőrzi az egységes kockázatközösséget. Olyan javaslaton dolgozunk, ahol a biztosítók versenyeznek a biztosítottakért, és nem a biztosítottak verse nyeznek az ellátókért, mint a mai rendszerben, hol hálapénzzel, hol meg hálapénzzel. Azt szeretnénk, hogy szűnjön meg a hálapénz ebben a magyar ellátórendszerben, hogy valódi verseny alakuljon ki, és a verseny a szolgáltatóknál jobb minőségű ellátást terem tsen, legyenek kényszerítve arra, hogy ellátást, minőséget javítsanak. Erről is szól a biztosítási rendszer. Egységes ellátórendszert kívánunk mindenkinek. Egységes, ugyanolyan ellátást kapjon mindenki, kivétel nélkül. Garantálnunk kell az ellátást kritiku s helyzetekben, ez egy külön speciális feladata a rendszernek, hiszen gondolni kell biztosítók átalakulására, megszűnésére, erre is kell válaszokat találnunk. Ugyanakkor verseny szükséges, hiszen csak így tudjuk garantálni a hatékonyságot és a minőséget. B ízom benne, képviselő úr, hogy annyira sok közös pontunk van, hogy el fogunk tudni jutni odáig, hogy önök is egyetértsenek és támogassák a minisztérium elképzeléseit. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm s zépen, miniszter asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Kóka János frakcióvezetőhelyettes úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából: „Ne féljünk változtatni” címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. (Derültség és közbeszólások az ellenzéki padsorokból. - Csenget.) DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Két új miniszterünk jelölésének apropóján a reformok következetes továbbvitelének szükségességéről szere tnék beszélni. 2006 a szembesülés ideje volt, kimondtuk, hogy a magyarországi szociális modell agonizál, hogy a jóléti kiadások kezelhetetlen módon nőnek, hogy a szociális intézményeinket lényegében mesterséges módon tartjuk életben. Szembenéztünk azzal, h ogy a mindenható, gondoskodó állam már nem képes gondoskodni, képtelen több pénzt és segítséget adni. 2006ban azt láttuk, hogy a nyugdíjak, az egészségügyi ellátás, a gázárkompenzáció, az önkormányzatok hiánya, a lakástámogatás, az oktatás és a BKV, a MÁ V költségei együtt, egyenként 100 milliárdos nagyságrenddel terhelik meg évről évre a költségvetést, amelyre nem nyújtanak fedezetet megfelelő mértékben az adóbevételek, miközben azt is láttuk, hogy az oktatás nem ad versenyképes képzettséget, az egészségü gy pedig nem kínál megfelelő minőségű szolgáltatást, hogy a 3200 önkormányzat finanszírozása az eredeti feltételek között nem fenntartható. Nagy volt az ijedelem, erre konvergenciaprogrammal válaszoltunk, és azzal, hogy a reformok mellett döntöttünk; meg a mellett, hogy átgondoljuk az állam szerepét, feladatát, hogy szakítunk a közigazgatás 150 éves, avítt modelljével. Ellenzék és kormányoldal egyébként ugyanazt gondolta, hogy a bürokrácia túlméretezett és drága, a döntéshozatal lassú és pazarló. Azt is látt uk 2006ban, hogy Európa legtöbb országa ugyanezekkel a problémákkal küzd. Franciaországban, Olaszországban és Németországban az állam- és kormányfők ugyanazt a kérdést teszik fel, vajon Európa, vajon az ő országuk megreformálhatóe. Eközben KeletKözépEu rópa országai felismerték ezeket a kihívásokat, és többségükben mertek válaszolni rájuk. 2006ban úgy tűnt, hogy kellően ambiciózusak vagyunk, ambiciózusabbak, mint az öreg Európa. Jól indultunk 2006ban. Az SZDSZ és a koalíció általában készült az államhá ztartási reformra, a közigazgatás átszervezésére, a deregulációra, a privatizáció folytatására. Beszéltünk a nagy ellátórendszerek átalakításáról, az egészségügy, az oktatás, a nyugdíj és a szociális ellátás reformjáról. Terveztük a közlekedés átalakítását is, az útigazgatás reformját, olcsóbb autópályaépítést, vasúti reformot, az energiapiac liberalizációját, mert azt mondtuk, tudtuk világosan, hogy Magyarország ideje drága. És úgy éreztük, hogy a reformok győznek. Nagy volt az elhatározás, de meglepetésr e a
