Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 13 (48. szám) - A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény ... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KONTUR PÁL (Fidesz): - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár:
180 adataival, akkor azt fogják látni, hogy az inaktivitás tekintetében az utolsó előtti helyen vagyunk, csak Málta van mögöttünk, annyira magas az inaktivitás Magyarországon. A foglalkoztatás tekintetében mintegy 7 százalékos a lemaradásunk, eléggé az utolsó harmadban vagyunk, a munkanélküliségi ráta tekintetében pedig az átlagnak megfelelő a 7,5 százalékos mutatónk. (Kontur Pál: Csődeljárások!) Mi a fő problémája tehát a magyar munkaerőpiacnak? Az, hogy nagyon magas az inaktivitás. Ha az inaktivitásból kimozdítjuk az embereket, az két irányba történhe t, a munkaerőpiacra és az aktív munkakeresés állapotába, vagyis a munkanélküliség állapotába. Ha ön mindig csak a munkanélküliségről fog beszélni, akkor ön mindig azt fogja lényegében mondani, hogy az embereket nyomjuk vissza az inaktivitásba, mert egyébké nt aki azt a varázslatot el tudja követni, hogy inaktivitásból rögtön és egy lépésben a munkaerőpiacra viszi az embereket, az, ismét elmondom, sokadszor, megérdemli a közgazdasági Nobeldíjat, és mihelyst leteszi ezt a módszert az asztalra, én föl is fogom terjeszteni rá. Ami a munkaerőpiaci további rétegződéseket illeti, van öt olyan társadalmi csoport, amely különösen hátrányos helyzetben van. Ilyenek a pályakezdő fiatalok, ilyenek a kisgyerekes szülők, ilyenek az 50 év felettiek, ilyen a hazai roma lako sság, és ilyen a fogyatékkal élők szintén több százezres csoportja. Ebből az öt társadalmi csoportból ez a törvény hármat érint, a pályakezdő fiatalokat, az 50 év felettieket és a kisgyermeket nevelő szülőket. Kettőt nem érint, mert a roma lakosság foglalk oztatási helyzetén és a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási helyzetén nem törvényi szabályozással, hanem más eszközökkel kívánunk változtatni, bár egyébként bizonyos elemét törvényi szabályozással fogjuk idehozni, ami a foglalkoztatási rehabilitá ció törvényi körülményeit illeti. Ugyanakkor van két másik szempont, ami alapján hátrányos helyzetben vannak emberek a munkaerőpiacon, a hátrányos helyzetű térségben vagy településeken élők - erről szól ez a törvényjavaslat, amit benyújtottunk , és vannak az alacsony iskolai végzettségűek, szakképzettség nélküliek, akikről ez a törvény most nem szól, mert azok helyzetén is más megoldással, más eszközökkel próbálunk segíteni. Ha Magyarországon a megváltozott munkaképességűek és a roma lakosság foglalkoztatá si rátáját az átlag közelébe fel tudnánk hozni, akkor Magyarország foglalkoztatási rátája megfelelne az európai átlagnak, a nagyjából 64 százaléknak. Tehát ha az igazi problémát akarjuk elővenni, akkor az alapvetően és lényegében a megváltozott munkaképess égűek és a hazai roma lakosság foglalkoztatása. Ha ezt a két nagy társadalmi csoportot el lehet érni, és vissza lehet hozni a munkaerőpiacra - zömük egyébként inaktivitásban van, nem aktív álláskereső , akkor tudnánk elérni azt a körülbelüli uniós átlagot , ami 64 százalék. Azt gondolom, hogy erre kell erősen koncentrálni. Ugyanakkor azoknak a hátrányos helyzetű társadalmi csoportoknak, amelyeknek a munkaerőpiacon kisebb az esélyük, akarunk törvényi keretek között is segítséget nyújtani, és ahogy kivettem a vitából, önök ezt lényegében támogatták, még ha kritikákat meg is fogalmaztak, de az nem a törvénnyel volt kapcsolatos, hanem inkább a helyzetből adódóan. Ebből következik, hogy nem a törvénnyel oldunk meg minden problémát, ami létezik Magyarországon, fől eg nem ezzel a törvénnyel, merthogy a foglalkozatási törvény legutóbbi módosításánál éppen a támogatási rendszert változtattuk meg, korábban a munkanélküliek ellátórendszerét változtattuk meg, hozzányúltunk az év végén a szervezethez. És itt megint Ékes Jó zseffel vitatkoznom kell, tévedésben van, ha azt gondolja, hogy az emberektől távolodtak a szolgáltatások az állami foglalkoztatási szolgálat esetében, éppen fordítva történt, éppen az történt, hogy a kirendeltségek válláról levettük az adminisztrációs ter het azért, hogy az ügyfelekkel foglalkozzanak és ne a papírokkal foglalkozzanak. Ami a megyéknél volt szolgáltatás, azt otthagytuk a megyeszékhelyen levő kirendeltségen mint szolgáltatást, és a megyének az irányító, adminisztratív szerepét hoztuk be a régi óba, hogy ne 20 helyről, hanem csak 7 helyről történjék az irányítás.
