Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 13 (48. szám) - A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény ... - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - CZOMBA SÁNDOR (Fidesz):
174 kell. De a mondatomból kiragadva azt a szót, hogy áldozatvállalás, szeretném megmagyarázni, hogy mire is gondolok. Én arra gondolok, hogy a munkaerőpiacon való jelenlétünk tekin tetében nem csak a kormánynak, nem csak, úgymond, a társadalomnak, nem, mindenkinek - az egyéntől kezdve mindenkinek - van felelőssége is, lehetősége is, meg áldozatvállalási készsége is kell hogy legyen meg képessége is. Arra gondolok, hogy akkor, amikor egy munkaerőpiacon különféle lehetőségek sorakoznak fel előttünk, és nem biztos, hogy ott helyben és csakis azok, amelyek nekünk megfelelőek, hanem egy picit arrébb, akkor az is áldozatvállalás az egyén részéről, ha elgondolkodik azon, hogy vane képessége , lehetősége, majd szándéka, mondjuk, a mobilitás tekintetében. Sokszor azzal találom magam szemben, hogy az egyes embernek képessége még lenne is, adott esetben lehetősége is, de szándéka nincs arra, hogy 50 vagy 100 kilométerrel arrébb munkát vállaljon. Nem egyszerű ez, én ezzel teljesen tisztában vagyok. Nem könnyű mindennap két órával - eggyel - korábban felkelve elindulni, és máshol szerepet vállalni. De azt gondolom, hogy nem azt a világot éljük - nem most: 16 éve nem azt a világot éljük , ahol az a fajta foglalkoztatási forma és lehetőség áll rendelkezésünkre, mint amit oly sokszor szidunk itt, a Parlament falai között is, adott esetben közösen. Azt gondolom, hogy egy más világhoz másfajta alkalmazkodókészséggel felruházkodott emberekre is szükség va n, nem csak kormányokra, másfajta gondolkodású kormányokra. Úgyhogy azért a közös áldozatvállalás tekintetében szeretnék elgondolkodtatni mindenkit. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Most megadom a szót Czomba Sándor ké pviselő úrnak, Fidesz. CZOMBA SÁNDOR (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedvem lett volna kétpercesekre szót kérni, de gondoltam, ha szót kapok, akkor most talán egy mondatban elmondhatom azt, amire reagálni szerettem volna. Gúr Nándor képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy anélkül, hogy számháborúba belemennék, a legutóbbi Munkaerőpiaci Tükröt nézze meg, legyen szíves, a 2006ost, amiben világosan vázolják, hogy 2002 és 2005 között a fogla lkoztatottak és a munkanélküliek száma milyen mértékben nőtt. A férfiak foglakoztatása - írd és mondd - ezer fővel növekedett, és én ezt a dolgot… Nézzen utána, legyen szíves! De nem ez a mai nap fő kérdése. Azt hiszem, hogy abban egyet kell hogy értsünk - és egyet is érthetünk , hogy a hátrányos helyzetben lévő munkavállalók munkához jutását segíteni kell. Ebben nincs közöttünk vita. A kérdés az, hogy hogyan és milyen módon, milyen réteget és milyen területi megosztásban esetleg. Itt van az alapvető gondo m. Én SzabolcsSzatmárBereg megye legkeletibb részét képviselem. A munkanélküliségi ráta 16 százalék fölött van. Alapvetően nem az a probléma Magyarországon - az is gond , hogy 7,5 százalék jelenleg a munkanélküliségi ráta, de az ország legalább három ré szre van szakadva: a középmagyarországi régió, Budapest 2,53 százalékos rátájával nem is értik az itteni emberek, hogy mi lehet a baj Borsodban, Szabolcsban vagy Zala déli részén. (15.10) Tehát óriási feszültségek, óriási különbségek vannak, és ezeket a különbségeket le kell követnünk a támogatások kapcsán is. Folyamatosan beszélünk arról, hogy a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatása, nagyon egyetértünk vele, de azt látjuk, minden statisztikai adat arról tesz tanúbizonyságot, hogy az olló folyamatos an nyílik, nem egy éve, nem öt éve, nem tíz éve, sajnos folyamatosan nyílik. Az Európai Unió nagyon fontos kritériumként szabta, hogy a hátrányos helyzetű régiókat próbáljuk
