Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. április 3 (62. szám) - A „Legyen jobb a gyerekeknek!” nemzeti stratégiáról 2007-2032. címmel országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
1658 gyakorló szakember vett részt a nemzeti stratégiáról folytatott vitákban, sikerült egy olyan egyezte tett szövegben megállapodnunk, amely senkiből nem váltott ki fenntartásokat, ellenállást. Köszönet ezért Ferge Zsuzsa professzor asszonynak és csapatának, az akadémiai munkacsoportnak, hiszen a munkát - igen ritka eset ez egyébként - ők végezték el; a korm ány vállalhatónak tartotta, és ezért nyújtotta be az Országgyűlésnek. Nem kormányzati műhelyekben készült programról van szó, hanem tudósok, akadémikusok, kutatók által összeszedett tudás birtokában, ennek összegzéseként készült. Szeretnék a kormány nevébe n tehát köszönetet mondani Ferge Zsuzsának és a vele dolgozó kollégáknak az elkészített programért. Bízom abban, hogy az Országgyűlésben is arról fogunk vitatkozni, hogy melyek lehetnek azok a célok és elvek, amelyek keretein belül mindannyian el tudjuk ké pzelni elkötelezettségeinket, teendőinket, politikai vállalásainkat. A közös minimum keresése az a sajátos mód, amelyre egy országgyűlési határozat megvitatása alkalmas lehet. Tisztelt Képviselők! Hölgyeim és Uraim! Röviden szeretnék néhány olyan területet kiemelni, ami segítségül szolgálhat számunkra a lehetséges konszenzus kialakításához. Van ugyanis az érzelmi és morális körülményeken túlmutató okunk is arra, hogy a gyermekszegénység csökkentésével, a gyerekek boldogabb életével, jobb tanulási és sikeres ebb munkavállalási esélyeivel foglalkozzunk. Ez az ok nem más, mint a közös érdekünk. Ha úgy tetszik, a közös gazdasági érdekünk. Az egész nemzeti jólétre kedvezőtlenül hat a foglalkoztatottság alacsony szintje. Ha gyermekeink 2025 százalékát továbbra is elveszítjük, mert a középiskola befejezése előtt lemorzsolódnak a tanulók közül, ha akkora hányadban nem jutnak a piacokon értékesíthető tudáshoz, végzettséghez az iskoláztatásuk során, akkor ez komolyan veszélyezteti gazdasági felemelkedésünket, felzárkóz ásunk lehetőségeit, a gazdaság fenntarthatóságát. Nem csupán a gazdaság növekedéséhez, a gazdaság fejlődéséhez fűződnek komoly érdekeink, hanem az államháztartási egyensúlyok fenntartásához is. Ha nem jutnak minél nagyobb arányban jó keresetű, legális munk ához, akkor nem lesz, aki járulékokat, adót fizessen a nyugdíjkasszába vagy más szociális ellátásokra, amitől nekünk nem lesz meg a tisztességes nyugdíjunk. Amikor tehát azt mondjuk, hogy legyen jobb a gyerekeknek, akkor ezzel nem kis részben azt is mondju k, hogy legyen jobb nekünk, saját magunknak is. A gyerekek esélyeinek jobbításáért megteendő lépéseink elsősorban nem áldozatos lemondások, hanem saját, bölcsen felfogott érdekeinknek a képviselete és érvényesítése is. Az előterjesztés felveti a legfontosa bb irányokat arról, hogy miképpen lehet jobb sorsot, jobb végzettséget és jobb munkához jutási esélyeket teremteni gyermekeink számára. E körben most a következőket emelném ki. A jövő generáció - idézőjelben mondva - ”elveszítésében” a legnagyobb kockázati tényező az, ha a gyerekek nélkülözések közepette, szegénységben nőnek fel. Éhesen, rossz felszereléssel csak rendkívüli erőfeszítésekkel és rendkívüli tehetséggel lehet jó tanulmányi eredményeket elérni, meghaladni a szülői ház társadalmigazdasági, kulturális körülményeit. Márpedig ez nekünk kevés. Nekünk minden gyermek kell, minden gyermek számít. Ezért minden rendelkezésre álló eszközzel meg kell próbálni enyhíteni és csökkenteni a gyerekek körében a szegénységet, ideértve az t is, hogy csökkenteni kell a rossz, komfort nélküli lakásban élő gyerekek arányát, és muszáj javítani a gyerekek egészségügyi kilátásain. Egyetértés alakult ki arról, hogy a gyerekek szegénysége nem választható el a szülők szegénységétől. A gyerekek életk örülményein rövid távon legalábbis akkor tudunk javítani, ha a szülők körében képesek vagyunk csökkenteni a szegénységet. A szülők szegénysége pedig mindenekelőtt a munkaalkalmak és munkajövedelmek hiányával, a tartós munkanélküliséggel függ össze. A követ keztetés is világos: a gyerekek szegénységén akkor tudunk a legtöbbet javítani, ha a szülők munkába állási esélyein, jövedelmi kilátásain tudunk javítani. Ez a feladat a gyerekes szülők - mindenekelőtt a kisgyerekes anyák - munkavállalási lehetőségeinek, k edvezményeinek a bővítését igényli.
