Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. április 3 (62. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Lezsák Sándor): - GUSZTOS PÉTER (SZDSZ):
1655 gondolkodásának igazi, őszinte alapelemeivel. Ezt tette Orbán Viktor nem olyan régen egy konferencián, aho l - a hírekből hallhattuk - komoly vitába keveredett Oroszország nagykövetével. Hadd idézzek Orbán Viktor szavaiból: „Az európai észjárás piaci észjárás, ami három fontos dolgot jelent. Úgy gondoljuk, hogy a piacon, a gazdaságban politikától független akto rok szerepelnek, aktorok cselekednek. A piaci észjárás azt diktálja számunkra, hogy a piaci tranzakciók átláthatóak. Ez demokráciakérdés is, de versenyképességi kérdés is. Úgy gondoljuk, a piaci versenyben részt vevő szereplők elfogadják a piaci verseny sz abályait, például a verseny szabályát magát. Itt van tehát egy szereplő, az Európai Unió, amelynek az észjárását nagyjából ezzel a három dologgal írhatjuk le. És van előttünk egy másik szereplő, Oroszország, amelynek észjárását három másik gondolattal írha tjuk le. Az orosz észjárás - még mindig az idézet - nem piaci alapú, hanem állami, politikai természetű észjárás, ismerjük ezt, számunkra sem idegen, meg tudjuk érteni. Az állami politikai észjárás - folytatódik az idézet - azt mondja, hogy a gazdasági éle tben is meghatározó az állami befolyás, a stratégiai ágazatokban állami tulajdonnak kell lennie, tehát nem az államtól független aktorok a szereplői a stratégiai ágazatoknak, hanem az állam által tulajdonolt vagy a legerősebb függésbe hozott szereplők vann ak. Az átláthatóság ebben az észjárásban nem képvisel olyan értéket, mint a piaci észjárásban.” Sőt, végezetül: „Az állami politikai észjárásban nem a verseny elfogadása, hanem a monopolhelyzetekre való törekvés a természetes, és eszerint is jár el.” (9.30 ) Azt én most hagynám is, hogy milyen az, amikor egy köztársaság volt miniszterelnöke egy másik nép észjárásáról úgy általában beszél. Bizonyára a rendszerváltás idején még liberális Orbán Viktor az elsők között lett volna, aki tiltakozott volna akkor, ha mondjuk, a nyolcvanas évek végén egy volt osztrák kancellár azzal próbálta volna meg leírni az úgynevezett magyar észjárást, hogy hát itt vannak ezek a derék magyarok, jönnek a Trabantjaikkal, megveszik a hűtőszekrényeket, felrakják a csomagtartóra, és idő nként eztazt zsebre raknak a butikokban. Ugye felháborodtunk volna valamennyien, Orbán Viktorral az élen? De nem is ez a lényeg. A lényeg az, ami ennek a szövegnek a legfontosabb eleme: valóban választani kell a piacot és a magántulajdont elfogadó, a vers enyt támogató politika és az állam gazdasági szerepvállalását erőltető, a magántulajdon és a verseny ellenében beszélő politika között. Ebben teljesen igaza van az idézett szónoknak. A probléma csak az, hogy éppen az idézett szónok, Orbán Viktor az, aki eg y ízigvérig piac- és magántulajdonellenes retorikát folytat az elmúlt években a belpolitikai vitákban. Hiszen nem olyan régen visszaállamosítási törekvések jelentek meg, azt hallhattuk, hogy ha a kormány elég szépen kér valamit, akkor azt vissza fogja ve nni állami tulajdonba; extraprofitról, új arisztokráciáról beszél. A magántulajdon szerepét például az egészségügyben vagy a közösségi közlekedésben a nullával tenné egyenlővé. Az állam kereskedjen olajjal, fuvarozzon, csak a piaci szereplőktől mentsen meg minket az úristen - körülbelül így lehetne összefoglalni azt a retorikát és azt a politikát, amelyet a Fidesz és annak vezetője a gazdaság, a verseny, a piac kérdéseiben Magyarországon folytat. Azt mondja Orbán Viktor - idézem még egyszer , hogy „ismerjü k ezt, a számunkra sem idegen, meg tudjuk érteni az állami politikai dominancia elsődlegességét hangsúlyozó észjárást”. Ez tényleg így van. Bizonyára nem véletlen, hogy Thürmer Gyulát a saját pártjában sokan mármár jobboldali elhajlónak tartják Orbán Vikt orhoz képest gazdaságpolitikai kérdésekben. És igen, ez a fajta észjárás, amit orosz észjárásként ír le a Fidesz vezetője, és amelynek legfontosabb elemeit úgy foglalja össze, hogy nem az államtól független aktorok a szereplői a stratégiai ágazatoknak, han em az állam által tulajdonolt vagy a legerősebb függésbe hozott szereplők, az átláthatóság nem képvisel értéket, és nem a verseny elfogadása, hanem a monopolhelyzetekre való törekvés a természetes, igen, ezt látjuk a magyar politikában. Fel kell tenni a ké rdést, mikor jutunk el oda, hogy Magyarországon, amikor belpolitikában, gazdaságpolitikai kérdésekről vitatkozunk, a liberálisokon és a szocialistákon kívül az ellenzék vezető ereje is végre elfogadjae azt, hogy egy piacgazdaságban, ahol szabad verseny
