Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 13 (48. szám) - A pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról szóló 2004. évi CXXIII. törvény ... - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
163 ÉKES JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tavaly, amikor a parlament megkezdte ennek a törvényjavaslatnak az általános vitáját, jómagam is végighallgattam az általános v itában elhangzottakat, sőt mi több, Filló Pál és Bernáth Ildikó ezzel kapcsolatos tévévitáját is végignéztem. A tegnapi ülés megkezdése előtt bizonyos kérdésekben a miniszterelnök úr is nagyon kategorikusan fogalmazott. Ilyen például - amit képviselő asszo ny is említett - a szakképzés kérdése a fiatal pályakezdők esetében. Gúr Nándor is többször felhozta, hogy Magyarországon ma az elhelyezkedés egyik rákfenéje - főleg a fiatal pályakezdők esetében - a gyakorlati képzés hiányosságainak a megléte, valamint az alacsony képzettség hiányának (Sic!) a megléte; tegnap erre is volt visszahivatkozás. (14.20) Én a legnagyobb problémát ott látom, és erre Bernáth Ildikó képviselő asszony is többször hivatkozott, hogy talán úgy kellene megfogalmazni, és olyan ötpárti fol yamatot kellene elindítani ebben a kérdésben, amelyben megpróbáljuk Magyarország hosszú távú foglalkoztatási stratégiáját megfogalmazni. Hiszen a legnagyobb probléma pontosan ott van, hogy egyfajta stratégia hiánya miatt tulajdonképpen nincsenek meg azok a felvázolt víziók, koncepciók, ami alapján az emberek saját magukat is - akár a képzés területén, akár hogyha kiesnek a munkapiacról - egy átképzési folyamatba be tudják illeszteni. Tehát egy olyan prioritás, amivel tulajdonképpen saját maga számára is fog hatóvá válik az, hogy milyen jövőképzetet tud saját magának felsorakoztatni. A munkahelyteremtés, ez az elsődleges és a legfontosabb kérdés. Az elmúlt év végén, valamint ez év elején felmerült, ami számomra kissé döbbenetes, hogy a demográfia kérdése, a ny ugdíjkorhatár esetleges felemelése maga előtt fogja tolni és tulajdonképpen újból napvilágra fogja hozni azt, hogy az 50 év felettiek, valamint a pályakezdők között kialakult elhelyezkedési ellentét hogyan kezelhető. És itt szeretném az államtitkár úr figy elmét felhívni arra, hogy ez a probléma Magyarországon valóban egyre élesebben fogalmazódik meg, és ez a probléma, ez a kérdéskör az 50 év fölöttiek esetében az elhelyezkedés tekintetében, valamint a fiatal pályakezdők esetében és a nyugdíjkorhatár esetleg es megemelésével tulajdonképpen milyen további válságot fog jelenteni a későbbiek folyamán az ország számára. Itt volt a Startprogram kérdése. Tulajdonképpen számottevően nem bizonyítható az, hogy olyan nagy mértékben tudtak volna elhelyezkedni az állampo lgárok, hiszen a gazdasági élet szereplői, tehát a vállalkozások, a hazai kis- és középvállalkozások, amelyek ma Magyarországon valóban a foglalkoztatás többségét adják és biztosítják, tulajdonképpen a jelenlegi adózási rendszer sajnos az ő esetükben is - a képviselő asszony visszahivatkozott erre - olyan fokú szigorítást és elvonást von maga után, hogy nem tudnak továbblépni, nem tudnak fejleszteni. És talán pontosan ezekben a kérdéskörökben kellene egy olyan gazdaságpolitikát kialakítani, amivel tulajdonk éppen ösztönözzük a vállalkozásokat a beruházásokra, ösztönözzük a foglalkoztatás bővítésére. És bizonyos esetekben tulajdonképpen megoldást ad maga a törvényjavaslat is ezekre a kérdésekre, csak sajnos hosszú távon és nagy értékben, nagy foglalkoztatási l efedettséget nem fog tudni biztosítani. És itt van a legnagyobb probléma, tehát a magyar parlamentnek ezt kellene a törvénykezés területén sokkal komolyabban megfogalmazni, és olyan törvényt kialakítani, amivel valóban ösztökéljük a hiányszakmák pótlását, tulajdonképpen a gyakorlati foglalkoztatás erősítését. Ezzel a pályakezdő fiatalok esélyét tudjuk növelni. A másik oldalon pedig valóban a hazai kis- és középvállalkozások számára kell megteremteni azt a légkört, azt a miliőt, amivel tulajdonképpen a fogla lkoztatás területén lévő, adott esetben felesleget - fogalmazzunk így - fel tudja szívni. Hiszen a legnagyobb probléma a gazdasági társaságok létkérdése, a létszámleépítés esetében van. Hiszen a mai viszonyok között több ezres nagyságrendű létszámleépítés következik be az átképzések hiányában, értem itt azon személyeket, akik gyermeket nevelnek, vagy adott esetben a gondozásra szoruló családtagjukkal kénytelenek otthon maradni hosszú időszakon keresztül, és utána sokkal nehezebben kerülnek vissza a munka vi lágába. Tehát
