Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 12 (47. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
17 ok azt gondolni, soksok, helyenként jogos kritika mellett, hogy ez a kormány tudja, hogy mi a fontos az országnak, és hogy hogyan lehet szolgálni az ország érdekeit. (Taps az MSZP soraiban.) Programok sokasága fog elindulni az idén. Én e sok programból itt, e helyen csak öt úgynevezett zászlóshajó programról hadd beszéljek. Talán bizonyos szempontok szerint az öt legfontosabbról. A zászlóshajó, amely elöl megy, amely mutatja az irányt, amely jelképe is mindannak, amit szeretn énk. Az első zászlóshajó arról szól, hogy egyetlen gyerek se maradjon le, hogy egyetlen gyerek se vesszen el. Arról szól, hogy szembenézzünk azzal a problémával, hogy ma majd’ minden harmadik gyermek nehéz sorsú, szegény családba születik. Ráadásul tudjuk, hogy ma az oktatási rendszerünk nem segíti azt, hogy valaki kitörjön ebből a szegénységből, hanem bizony mindenki kicsikét továbbviszi a maga sorsát, amit otthonról hoz. Igen, a vizsgálatok azt mutatják, hogy a magyar iskolarendszer nem csökkenti, hanem n öveli az otthonról hozott különbségeket. Az a cél, tisztelt Országgyűlés, hogy megtörjük a szegénység átöröklésének láncolatát, hogy a gyermekszegénység ma közel 20 százalékot megközelítő förtelmes és mondjuk úgy, szégyenteljes rátáját 2013ig nagyjából eg ynegyedével, 15 százalékra csökkentsük. Ehhez persze már nagyon korán kell segíteni a legnehezebb helyzetben lévő családoknak. A biztos kezdet klubokat kell leginkább azokban a térségekben alapítani, ahol nagy a szegénység. Jelentősen növelni kell a bölcső dék számát, mert ma tudjuk, hogy a gyermekek már az iskolát megelőző időszakban veszítik el esélyeik jelentős részét. Az óvodai ellátás lehetőségét területileg teljes körűvé tesszük, és a ma ötéves kötelező óvodai korhatárt egy évvel korábbra visszük, négy évre leszállítjuk. De a program részeként szülőknek is támogatást kell adni, hiszen az a szülő, aki nem rendelkezik készségek, ismeretek sokaságával, hogy hogyan tudja a gyermekét segíteni, az a szülő nem képes a gyerek útját hatékonyan egyengetni. Ehhez kapcsolódik a második zászlóshajó, egy modern, korszerű közoktatás szolgálatában, a XXI. század iskolájáról szól. Arról szól, hogy újítsuk meg a magyar pedagógiát, hogy legyen képes nem egyszerűen csak megtanítani gyermekeinket nagyon fontos tényekre, de m egtanítani tanulni, megtanítani megőrizni azt a képességet, hogy életük végéig meg kell tartani a nyitottságot; hogy a magyar iskola képes legyen a nagyon sokfajta igényű, egymástól eltérő nevelési igényű gyerekekkel bánni. De megújítjuk, megújítunk vagy e zer iskolát. 100120 milliárd forintot fogunk erre ebben a fejlesztési periódusban költeni. Az iskolákon kívül vagy 30 ezer tantermet fel fogunk szerelni az internet világában tábla és kréta helyett, a kétoldalú virtuális kommunikációt lehetővé tevő, a vil ágot kinyitó úgynevezett digitális táblákkal. NagyBritannia példája azt mutatja, ahonnan jön ez a minta, hogy a gyermekek tanulási eredménye, a felzárkózás tempója radikálisan növekedett ezen új, modern technológiák pedagógiai alkalmazásával. Mindeközben folytatjuk tovább a szakképzés reformját, 50 milliárd fog rendelkezésre állni csak az európai pénzekből, és legalább ugyanennyi az üzleti szférából. (14.00) A harmadik zászlóshajó azokról a térségekről szól, arról a 28 leghátrányosabb helyzetű kistérségről , amelynek lakói úgy érzik, hogy elfeledkezett róluk Magyarország. Ez a 28 hátrányos helyzetű kistérség elkülönítetten, a többiektől óva, dedikált módon, külön borítékban 120 milliárd forintot fog arra kapni, kistérségenként tehát 34 milliárd forintot, ho gy maguk közösen integrált programokat indíthassanak el. Mert ezek a kistérségek nem egy vagy két problémával küzdenek. Itt baj van a közlekedéssel, baj van az oktatással, itt nincs munkahely, itt nincsenek közösségi terek. Itt sok mindennel baj van. Óvni kell ezen kistérségeket, és lehetőséget teremteni, hogy a zempléni kisfalvak, a délbékési települések, az Ormánság önmagát elhagyatottnak hívő és érző lakossága, népe azt érezze, hogy van itt egy olyan kormány, amely nemcsak beszél arról, hogy fel kell zá rkóztatni Magyarországon, hanem van is rá eszköze, és van is hozzá tehetsége. Közben pedig bátorítani és segíteni kell az elöl haladókat. Igen, azokat kell segíteni és bátorítani, akik a leggyorsabban haladnak. A negyedik zászlóshajó tehát a leggyorsabban haladó fejlődési központokról, a tudáspólusokról szól, mert ők diktálják a tempót Magyarországon. Az, hogy milyen
