Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 27 (60. szám) - „Vidékfejlesztés vagy falurombolás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): - ELNÖK (Harrach Péter): - HOCK ZOLTÁN (MDF):
1462 ölteni és ténylegesen folyamattá válik, hol fognak ők lakni? A városok felkészülteke arra, hogy adott esetben felszívják ezeket az embereket? Budapesten átéltünk már egy ilyen hullámot a hatvanashetvenes években, amikor mindenhonnét idejöttek. Végigg ondoltae valaki, amikor erről a fejlődési programról vizionál, hogy mit fog ebben a kérdésben tenni? Én úgy gondolom, azt, hogy a települések megtartó képességét erősítsük, nem lehet csak és kizárólag fiskális szempontból nézni. Itt van a posták kérdése. A postával elindult egy folyamat, miszerint a versenyképesség és a nyereségesség érdekében folyamatosan zárják be a postákat, most már nem csak falvakban, városokban is. 1991ben 600 volt az a lélekszám, amihez egy kőépületben működő postahivatal volt rend elve. Most ott tartunk, hogy ez most már 1000, sőt most már afölöttiek is vannak, hiszen városokban is zárnak be postát. Amikor a postának egy fontos közösségi, információs központtá kellene fejlődnie, adott esetben olyan szolgáltatásokat kellene nyújtania az ott élő vállalkozóknak, magánembereknek, ezenközben, ahogy Kovács képviselő úr nagyon plasztikus szellemességgel mondta, télben, sárban, nyáron, tavasszal ott várják a buszt vagy a kisautót, hogy megérkezik vagy nem érkezik meg. Ez mindmind abba az ir ányba tett lépéseket jelent, amely vélhetően ezeknek a településeknek a kiürülését jelenti, ami problémákat fog okozni. A következő ilyen kérdés a kistérségek. Induljunk ki az alapokból! Önök, tisztelt kormánypárti képviselő k, tisztelt jelen lévő kormánytagok, 2006 júniusában megkíséreltek egy közigazgatási reformnak nevezett törvénycsomagot áterőltetni a parlamenten. Ez nem működött, nem ment. Majd ezt követően nyersen fiskális eszközökkel, nyersen pénzügyi eszközökkel elkez dik erőszakolni a kistérségek létrejöttét. Lamperth területfejlesztési miniszter asszony mintegy két héttel ezelőtt egy diadalittas győzelmi jelentést tett a magyar parlamentnek, hogy milyen fantasztikus sikereket értek el az elmúlt időszakban, hogy már sz ázhetvenvalahány kistérség jött létre, és milyen fantasztikusan működik meg egyebek. Csak azt felejtette el hozzátenni, hogy nincs más lehetőségük a településeknek, nincsenek alternatívák, hiszen a költségvetési politika, amit önök folytatnak, egyszerűen kényszerpályára helyezi a településeket, és eszik, nem eszik, akarják, nem akarják, tetszik, nem tetszik alapon kikényszerítik azt a közigazgatási struktúrát, amit egyébként közmegegyezéssel, jelentős parlamenti támogatással nem sikerült megoldaniuk. A köv etkező volt a regionalizáció kérdése. Megpróbálták, elbukott, nem sikerült; most pénzügyi eszközökkel próbálják meg ellehetetleníteni a megyéket, és pénzügyi eszközökkel próbálják létrehozni azt, amit egyébként széles társadalmi támogatottsággal kellene lé trehozni, ehhez képest önök megint a rövidebb utat választják. Ami számomra a legaggasztóbb ebben az elmúlt kétháromnégy órában, az, hogy érződik, szinte sugárzik minden egyes felszólalásból, főleg kormánypárti felszólalásokból, hogy csak pénzügyi szempo ntokat vizsgálnak ebben a kérdésben. Pedig higgyék el, hogy a településszerkezet átalakítása, általában a falvak népességmegtartó ereje nemcsak pénz kérdése, az államnak, a közösségnek vannak bizony olyan kötelességei is, ahol veszteség rovat is van; sőt f el kell vállalni a veszteséget, azért, mert egyébként ez az a szövet, ami összetartja ezt az országot. Nem lehet mindent azon az elven vizsgálni, hogy mennyi a nyereség, mekkora a megtakarítás! S mint mondottam, ami nekem az egészből hiányzik, az a vízióju k, hogy mi lesz 2030 év múlva ebben az országban. Mert valóban, 2013ig, ha isten is úgy akarja, meg az Európai Unió Bizottsága is jóvá fogja hagyni, jelentős fejlesztési forrás érkezik az országba. Ez egy nagyszerű dolog; hat évre megvan a program, mekko ra halom pénzt lehet elkölteni. De mi lesz utána? Mi lesz azokkal az emberekkel akár Szabolcsban, akár a Dunántúlon vagy akár Pest megye kistelepülésein? Mi lesz velük? Leszneke még ezek a települések? És higgyék el nekem, amikor ezeket kihúzgáljuk a tele pülésekből, megszűnik az iskola, adott esetben már nem lesz orvosi ellátás, megszűnik a posta, eltűnik a településről az értelmiségiek többsége, hiszen jobb életminőségért fogja keresni azt a bizonyos kistérségi központot, amit nagyon helyesen mondott a fü ggetlen képviselő, hogy ha túlságosan mohón rontanak rá ezekre a fejlesztési forrásokra, ezek visszafordíthatatlan, nemkívánatos folyamatokat indítanak el a településszerkezetben.