Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 27 (60. szám) - „Vidékfejlesztés vagy falurombolás?” címmel politikai vita - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
1447 hogy azokban a térségekben és területeken, ahol a mutatószámok alapján a szükség nagyobb, mint egyéb részen, ott differenciáltak a támoga tások, illetve a kamat, a vissza nem térítendő beruházási, fejlesztési pénzek odaítélése. Helyes. Helyes, ezt a térképet egyébként úgy kell megcsinálni, hogy az nagyjából intakt legyen, hogy ne szabjunk bele protekcionális alapon kétpercenként, hogy ez a t érség most ez. Mert megértük mi azt egyszer, mikor FMállamtitkár voltam, hogy ki voltak jelölve azok a területek, ahol a mezőgazdasági vállalkozások nagyobb támogatást kaptak, mint az egyéb részeken. Ezerrel jöttek lobbizni, hogy még ez is kerüljön be, az is kerüljön be, az kerüljön ki, és nem volt egy adott, meghatározott paraméterekkel rendelkező terület, ami hosszú távon tervezhető. Ez az egyik oldal. A másik oldal az adók. Az adóknál is figyelembe kell venni, hogy egy adott térségben, egy vonzáskörzetb en, amire azt mondom, hogy igenis itt a fejlesztéseket hosszú távon akarom elindítani, milyen adókedvezményeket adok pontosan azoknak a kis- és középvállalkozásoknak, amelyek lehet, hogy csak kényszerből próbálkoznak azon a területen valamiféle munkahelyte remtéssel, jóllehet, ezeket az adókedvezményeket bizony, hogy finoman fogalmazzak, nem mindig osztottuk egyforma mércével. Egy időszakban nagyon elterjedt volt, hogy minél nagyobb, annál nagyobb kedvezményt kap. Itt multinacionális cégekre is gondolok, ami nyilvánvalóan lehet, hogy kényszer volt, de ezt a teret meg kellene próbálni a térséghez kötött fejlesztéseknél is elővenni. Aztán vannak nekünk olyan nagy programjaink, amelyekről időnként beszélünk, sőt törvényt is alkotunk róla, aztán valahogy ilyenol yan költségvetési kényszer, ez az, amaz miatt, de leülnek. Ott a Vásárhelyiterv, ami ha tetszik, ha nem, az Alföldön körülbelül háromszáz település életminőségét azonnal javítja, a lehetőségeket hozza, és nemcsak munkahelyet teremt, hanem egy egészen komo ly tájátalakítással jár a homokhátsággal együtt. Törvény van róla. Tessék, tartalma megvan, hiszen elkészült, ott ül Herbály úr, mint a fejlesztési tanács egyik embere. Minden kész van. Kész van a terv, megvan a törvény, csak éppen nem nagyon futnak a dolg ok, mert az a pénz - most hadd legyek demagóg, jó? , ami az egész Vásárhelyitervre kellett volna, 150 milliárd. Most nagyobb összegről vitatkozunk a 4es metró kapcsán a különbségben, hogy mennyibe került volna vagy mennyibe fog kerülni. Nagyobb az a kül önbség, mint ami az egész Alföldprogram összes költségvetésében van! Most demagóg vagyok, bocsánatot kérek. Nem akarok itt fővárost és vidéket szembeállítani, csak a nagyságrendekről beszélünk, hogy 150 milliárddal hat év alatt rendbe tesszük az Alföldet, míg aztán vitatkozunk, hogy egy metrónál hány kijárat vagy hány nem kijárat van, hogy most az 400 milliárd vagy 450 vagy 280. Nem tudom, mennyi, mert nem a területem, de legalább azt, amit elfogadtunk, meg kell csinálni. Időnként, amikor választási kampán y előtt vagyunk, akkor csinálunk vidékfejlesztési programokat. Csinálunk, és nagyon tetszett nekem, amit elindított az Akadémia Glatz Ferencékkel az élen: párbeszéd a vidékért. Ez lefutott, körbejárta az országot, kész van az anyag. Aztán elkezdtünk 2006 t avaszán egy törvényt alkotni, az úgynevezett vidékfejlesztési tanácsról szóló törvényt. Meddig jutottunk el? Már a módosító indítványokat is megszavaztuk nagyon szépen, csak a zárószavazásra nem jutott idő, mert jöttek a választások. Barátaim, elő kellene venni ezeket az anyagokat, mert egy év már eltelt, most már itt ülünk, szépen meg vagyunk választva, most megint nem annyira fontos. Időnként elővesszük a zászlót, meglengetjük, aztán letesszük, négyévente, mint ahogy itt idézett valaki a választási progra mokból. Én is tudnék idézni a Fidesz választási programjából. Hogy szeretjük a vidéket? Négyévente imádjuk a vidéket, főleg, ha a szavazatokra van szükség. Most el kellene kezdeni dolgozni is, és azokat a programokat és azokat a pénzeket, amelyeket most há la a jóistennek meg tudunk szerezni, megfelelő jó programok mentén úgy elkölteni, hogy abban azok is szerepet kapjanak, akikért szól ez a program. Itt a kistérségi polgármesterekről van szó elsősorban és azokról a fejlesztési tanácsokról, amelyeket előbbu tóbb, ha tetszik, ha nem, jó lenne most már regionális közigazgatásba bevinni. Nagyon sajnálom, hogy a kétharmados törvények okán ez a kísérlet az elmúlt év tavaszán megbukott. Most egyébként mindenki má r sokkal nyugodtabb lenne. Az ellenzék azért, mert ott ülne
