Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 13 (48. szám) - A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról 1998. évi XXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
144 lehetne gurulni, pedig ott van a mozgássérültek részére felszerelt csap. Ezek egyszerű dolgok, csak ezeket mindmindmind val ahol rendbe kellene tenni ebben a törvénytervezetben. Oda is ki kellene hatni, hogy az építésügyi törvényben a padkákat, rámpákat 24 centi szintkülönbségre kéri a törvény. A 4 centi sok, nem jó. Egy gyengébb kezű tolókocsis nem tud felmenni a 4 centis rám pára. Tessék azt 2 centiben maximalizálni! Ennyit igazából meg lehet tenni, egyébként még kevesebb anyag is kell hozzá, mert a 4 centi magasabb, több anyagot igényel. Szeretném, ha ezek belekerülnének ebbe a törvénymódosításba. Tényleg kérem önöket, vonják vissza, ne menjen ez keresztül a Házon. Mi a magunk részéről csak akkor tudjuk ezt támogatni, ha körültekintőbben tudunk törvényt alkotni. Még egyszer mondom, az önkormányzatok önrészénél, amik 5060 százalékos önrészt kérnek, nem fogják tudni előteremten i az önkormányzatok. 2005ig sem tudták előteremteni, pedig akkor még valamivel könnyebb volt a helyzet. Szerintem 200708ban is sokkalsokkalsokkal nehezebb lesz. Egyszerűen megint egy olyan gyenge törvényt fogunk hozni, amit majd egy újabb határidőmód osítással kitolunk, és akkor a végén 2040ben még mindig ott fogunk tartani, hogy csak az újonnan épült épületek fognak akadálymentesen működni, a többi pedig nem. Én valahol ennyit szerettem volna mondani. Még egyszer szeretném felajánlani a segítségemet. Vannak olyan fogyatékosszakértők, akik kész anyagokkal tudnak előállni. Nem biztos, hogy többe fog kerülni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, az SZDSZ vezérszó nokának. BÉKI GABRIELLA , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy figyelemmel hallgattam tiszteletre méltó képviselőtársam szavait. Meg kell mondanom, hogy egyáltalán nem értett em egyet a következtetéssel, ahova eljutott. Azt gondolom, valamifajta szereptévesztésből fakad, hogy a törvényjavaslat visszavonását sürgeti ahelyett, hogy épp ellenkezőleg, az elfogadását sürgetné, hiszen érvként, indokként olyan részleteket, olyan konkr étumokat próbált meg felsorakoztatni, amelyek nem tárgyai ennek a törvénynek. Az, hogy hány centiméter a küszöb, hogy hogyan lehet majd valóban a gyakorlatban közlekedni, az rengeteg végrehajtási rendelet kérdése, kivitelezési probléma, gyakorlati probléma . Ennek a törvénynek egészen bizonyosan nem tárgya. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a téma megkülönböztetett jelentőségű számomra is, mert azt kell mondanom, egy adott társadalom fejlettségének a legfontosabb fokmérője, hogy hogyan bánik a fogyatékos embertá rsainkkal, hogy a fogyatékossággal élő emberek hogyan tudnak élni, boldogulni, dolgozni, tanulni, egyenlő esélyekkel a társadalomban szerepet vállalni. Igen, azt gondolom, hogy ez az egész társadalom állapotát minősíti. Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy egy kicsit időbe helyezve beszéljek erről a kérdéskörről röviden, és nemcsak ilyen rövid közelmúltra hivatkozva, hogy visszaküldte a köztársasági elnök az előző törvényjavaslatot, hanem kitekintve Európára és a magyarországi előzményekre. Nekem magamnak i s némiképp meglepő, de tulajdonképpen nagy múltja ennek a problémának, illetve a probléma kezelésének, azt mondhatjuk, hogy Európában sincsen. Kaptunk egy nagyon jó háttéranyagot az Országgyűlés könyvtárától. Ebben olvastam magam is, hogy Rádai Sándor okle veles gépészmérnök, aki egy elismert akadálymentesítési szakértő, és áttekintette az akadálymentesítés történetét, felhívja a figyelmünket arra, hogy a nyolcvanas évek elejénközepén kezdett az Európa Tanács is foglalkozni ezzel a problémával. Tehát nem tö bb, mint egy negyedszázados történet van mögöttünk. Ha ehhez viszonyítjuk a magyar állapotot, hogy mi most hol tartunk, mi indult el, és mi van előttünk, akkor azt gondolom, hogy olyan nagyon sok szégyenkezésre nincsen okunk.
