Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 27 (60. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP):
1417 GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök, NÉMETH IMRE, a Minisztereln öki Hivatal államtitkára, GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár, DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár, DR. KONDOROSI FERENC igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár, ARATÓ GE RGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár, DR. UJHELYI ISTVÁN önkormányzati és területfejlesztési minisztériumi államtitkár, TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár, CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár. Az ülésnap megnyitása Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 14. ülésnapja 2007. március 27én, kedden (9.06 óra - Elnök: dr. Áder János Jegyzők: Béki Gabriella és Móring József Attila) ELNÖK (dr. Áder János) : Jó reggelt kív ánok! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelettel köszöntöm az Országgyűlés tagjait és mindazokat, akik figyelemmel kísérik az Országgyűlés mai napi munkáját. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 14. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésé ben Béki Gabriella és Móring József jegyzők lesznek a segítségemre. Kérem önöket, különösen, ha felszólalási szándékuk van, kártyájukat ne felejtsék el elhelyezni, magam is ezt teszem. Napirenden kívüli felszólalók: ELNÖK (dr. Áder János) : A szokásos menetrendnek megfelelően természetesen most is napirend előtti felszólalásokkal kezdjük a munkát. Az első napirend előtti felszólalásra jelentkező Schiffer János frakcióvezetőhelyettes úr, a Magyar Szocialista Pártból. DR. SCHIFFER JÁNOS (MSZP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Március 27e 1962 óta a színház világnapja. Ma este Magyarországon több mint száz színpadon megy fel a függöny, több mint 30 ezer néző előtt hangzik el az e napra írt ünnepi üzenet. Az első magyar h ivatalos színház, Kelemen László társulata 1790ben alakult. Azóta, immár 217 éve szinte töretlen folytonossággal van jelen a magyar színház a változó világban, nagyvárosi palotákban, kis falvak művelődési házaiban, várromokban, köztereken, utcán, aluljáró kban, pincékben és padlásokon kialakított színpadon talál újra és újra értő közönségre embernek ember által való ábrázolása. A színház fontos társadalmi köztér, ahol az elhangzott szónak ereje van, jelentősége, a színházművészet ezért a történelem során fo lyamatos harci terep volt, a művészet szabadságharca, amely mindig párhuzamosan zajlott a politikai szabadságért folyó küzdelemmel. Ma már más a helyzet, vagy legalábbis másnak kellene lennie. A művészet szabad, és nagyon nem lenne szerencsés újra ideológi ák, politikai szándékok, pártok szolgálatába állítani.
