Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 26 (59. szám) - Firtl Mátyás (KDNP) - az egészségügyi miniszterhez - „Szemben a szakmával, szemben az orvostársadalommal” címmel - ELNÖK (dr. Áder János): - FIRTL MÁTYÁS (KDNP):
1350 Tisztelt Államtitkár Úr! Azért még annyit hadd mondjak el, hogy nem a radikálisok támadták. Nem hiszem egyébként, hogy az Indexet vagy a liberális médiumokat vagy esetleg éppen Sándor Klárát a radikális jobboldal hoz lehetne sorolni. (Kuncze Gábor közbeszól.) Azt hiszem, egyébként mindannyian elfogadhatatlannak tartották volna Sándor Klárát kormányszóvivőként. (Moraj a kormánypárti sorokban. - Dr. Lamperth Mónika: Sándor Klárát nem jelölte senki kormányszóvivőnek!) Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) Bocsánat, Demcsák Zsuzsát! Nem fogadom el a választ. (Zaj. - Az elnök csenget.) ELNÖK (dr. Áder János) : Nos, tisztelt Országgyűlés (Pillanatnyi szünet.) , csak várom, hogy egy kicsit lenyugodjanak a ked élyek. A képviselő úr nem fogadta el az interpellációra adott választ. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadjae azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 171 igen szavazattal, 122 nem ellenében, 3 tartózkodás m ellett az interpellációra adott választ elfogadta. (15.00) Firtl Mátyás (KDNP) - az egészségügyi miniszterhez - „Szemben a szakmával, szemben az orvostársadalommal” címmel ELNÖK (dr. Áder János) : Firtl Mátyás, a Keresztény demokrata Néppárt képviselője, interpellációt nyújtott be az egészségügyi miniszterhez: „Szemben a szakmával, szemben az orvostársadalommal” címmel. Firtl Mátyás képviselő urat illeti a szó. FIRTL MÁTYÁS (KDNP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A rendszerváltás utáni Magyarország egyik legmegdöbbentőbb, legfelháborítóbb döntésével kapcsolatban szeretném önt kérdezni. Bár nehéz az egészségügyi kormányzat szakmaiatlan, kiszolgáltatott beteg emberek életét méltánytalanul és hátrányosan érintő döntései között rangsorolni, engem sokadmagammal mégis az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárása háborít fel legjobban, az intézmény bezárása mögött ugyanis alapvetően két indokot látok. Az első az, hogy a 140 évvel ezelőtt épült épület, kastélysze rű épületegyüttes, a hozzátartozó kiterjed park az ország egyik legértékesebb ingatlanán, a főváros legdrágább, II. kerületében található. A második indok az intézmény bezárása mellett feltétlenül az lehet, hogy az ott gondozott, kiszolgáltatott, sokszor s zerencsétlen sorsú embereknek van a legkisebb nyomásgyakorló, divatos kifejezéssel élve lobbiereje. Kétségtelenül a gondnokság alatt álló, jogilag is cselekvőképtelen emberek tudnak a legkevésbé kiállni érdekeik mellett, itt lehet tehát a legkisebb ellenál lás mellett a legtöbb pénzt zsebre tenni. A kérdés az, hogy milyen árat kell ezért az egész társadalomnak fizetni. Kereszténydemokrata politikusként kötelességemnek érzem, hogy felemeljem szavamat a legkiszolgáltatottabb, legnehezebb sorsú emberek mellett. Tisztelt Miniszter Úr! Ön Balsai képviselőtársam kérdésére azt állította itt az Országgyűlésben, hogy: „A laktanyaszerű, börtönszerű, rácsos ablakú, óriási elkülönítő” épületegyüttesből „a szakértők szerint aránytalanul nagy, több milliárd forintos ráford ításból sem lehet olyan intézményt csinálni, amely megfelel a kor pszichiátriai kezelési követelményeinek”. Egészen megdöbbentőnek tartom azt, tisztelt miniszter úr, hogy az európai szinten kiemelkedő szakmai színvonalon működő intézet
