Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 20 (58. szám) - Egyes környezetvédelmi tárgyú törvények környezeti felelősséggel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BÓKAY ENDRE (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - BÓKAY ENDRE (MSZP):
1242 Régót a motoszkál bennem, és azt hiszem, mindannyiunkban, a felszólalások is ezt jelzik, hogy valamiképpen az in statu nascendi, tehát a probléma születésének helyén és pillanatában kellene már beállítanunk a megelőzést és a védelmet. Én nem tudom, lehetnee arr ól szó, hogy bekerüljön ebbe a törvénytervezetbe az, hogy minden olyan létesítményhez, amely Magyarországon megvalósul, egy természetvédelmi, környezetvédelmi szerződést is kelljen kötni. Lehet, hogy ez nem oldható meg, én azonban fölvetem ezt a gondolatot , és nagyon javasolom mindannyiunk szempontjából fontos tételként. Köszönöm szépen. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm, képviselő úr. Több kétperces jelentkező nevét nem látom a képernyőn. Tízperces időkeretben megadom a szót Bókay István képviselő úrnak, Mag yar Szocialista Párt. BÓKAY ENDRE (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Bókay Endrének hívnak. ELNÖK (Lezsák Sándor) : Bocsánat, elnézést. BÓKAY ENDRE (MSZP) : Semmi baj nincsen. Az előttünk lévő törvénytervezet, illetve módosítás négy törvényről szól, az egyi k a környezetvédelemről, a másik a természetvédelemről, a harmadik a hulladékgazdálkodásról, illetve a negyedik a vízgazdálkodásról szóló törvény, ezek módosítására kerül sor. A módosítást elsősorban azért hajtjuk végre, mert az európai jogharmonizáció ezt kívánja meg tőlünk. Mint ismeretes, 2007 februárjára ezt a parlamentnek el kell végezni. A magam részéről és a magunk részéről azt javasolom, hogy figyeljünk, nemcsak ez a módosítás lényege, tehát nemcsak az uniós törvények, illetve az elvárások írják elő számunkra, hanem van egy rendkívül gyorsan változó világ, amelyben élünk, és mindezek a változások megkövetelik tőlünk azt, hogy a környezetünkkel ilyen módon foglalkozzunk. Ezek a változások elsősorban arra mentek ki, hogy rendkívül sok nyersanyagot hasz nál fel a fejlett világ, a fejlett ipari technológia, a nyersanyagok feldolgozásához rendkívül sok energiát használunk fel, és mindennek következtében rengeteg hulladék, melléktermék keletkezik. Melléktermék keletkezik egyrészt az ipar részéről, és ugyanil yen szemét- vagy melléktermékkeletkezésnek nevezzük azt, amikor a lakosság elfogyasztja ezeket a termékeket, és ezeknek a felhasználásával, gazdálkodásával kapcsolatban ugyancsak jelentős teendőink vannak. E változások, a Föld termé szeti kincseinek felhasználása bizonyos egyensúlyt kíván meg tőlünk, mert egy idő után fel fog borulni, és olyan mértékűvé válik, hogy az emberiségnek - mint ahogy többször a vitában elhangzott - egyszerűen a léte forog kockán, tehát nemcsak az egészségünk ről van szó, hanem annak a természeti környezetnek a létéről is, amelyben élünk, és amelyet szeretnénk gyerekeinknek, unokáinknak majd átadni. Viszont én szeretném egy másik szempontra is felhívni az önök figyelmét, ez pedig a gazdasági szempont. A törvény ekkel tudjuk szabályozni ezeket az elvárásokat, a törvényekkel befolyásolunk bizonyos dolgokat, de ahhoz, hogy ezek eredményesek, sikeresek legyenek - mint ahogy itt többször a hozzászólásokban is elhangzott , bizony kevés az, ha törvényeket hozunk. Ehhez olyan gazdasági gyakorlatot is ki kell alakítanunk, olyan érdekeltséget kell teremtenünk, ami azt jelenti, hogy elsősorban ezek a nagy energiafogyasztó, felhasználó cégek, ágazatok éljenek vagy kénytelenek legyenek élni olyan lehetőségekkel és olyan költ ségekkel számolni gazdálkodásuk során, ami alapján a természeti környezet fenntartásához jelentős mértékben hozzájárulnak. Mindemellett természetesen egyetértek, hogy nem a pótlás, hiszen sok esetben - mint ahogy Gyenesei képviselőtársam is említette - a h elyreállítása a természetnek szinte lehetetlen, mert nem tudunk ezeréves fákat vagy vizeket, folyókat pótolni egyik napról a másikra, az ezekben okozott károkat helyreállítani, bármennyi pénz is áll erre rendelkezésünkre, mint ahogy eredetileg megvolt.
