Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 20 (58. szám) - Egyes környezetvédelmi tárgyú törvények környezeti felelősséggel összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - KIS PÉTER LÁSZLÓ, a mezőgazdasági bizottság előadója: - ELNÖK (Mandur László): - DR. OROSZ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1224 szabályok, sőt egyetértünk abban, hogy a magyar szabályozás jó, és ezt fenntartandónak is ítéljük, s ezekkel a javaslatokkal, ezeknek a beépítésével még cizelláltabb, még jobb lesz. Ezen az alapon akár be is fejezhetnénk, és mondhatnánk azt, hogy fogadjuk el ezt a törvényjavaslatot. Azonban - és erre utalt az államtitkár úr i s - az ördög a részletekben van. Miközben Magyarországon úgy egyébként nagyon jó felelősségi szabályok érvényesülnek, ha megnézzük ezek érvényesülését, akkor korántsem ilyen jó a helyzet. S ha megnézzük, hogy mindezek hatására környezetünk hogy s miként vá ltozik, akkor talán mégsem lehetünk annyira nyugodtak. Tehát azt gondolom, mégiscsak van értelme egy kicsit a dolgok mélyére nézni. Sokszor elhangzott, talán ez csak egy EUjogharmonizációs kötelezettségnek való elégtétel, már hogy teljesítjük ezt a kötele zettségünket, ugyanakkor azt gondolom, ezen a nyomvonalon haladva lépjünk egy picit tovább. Miről van szó? Irányelvet fogadott el az Európai Unió. Ez azt jelenti, hogy azokat a minimális törekvéseket, amelyeknél szigorúbb szabályok lehetnek, és én azt gond olom, hogy egy jogszabály, ha szigorú szabályokat tartalmaz és megtarthatjuk, tartsuk meg, de ha azt érzékeljük, hogy nem tartjuk be, nem tudjuk érvényesíteni, akkor a jogharmonizációs feladataink teljesítése mellett igenis foglalkoznunk kell azzal, hogy e zeket a jogszabályokat hogyan tudjuk érvényesíthetővé tenni. Erre nézvést és ekként tekintve a törvényjavaslatra, számos pozitív elemmel találkozhatunk, ugyanakkor azt gondolom, hogy még nem elégséges. Tulajdonképpen igen kemény szabályaink vannak. De hogy a hajdani neves balbekkünknek, Dalnokinak a gondolatát hozzuk ide, mégiscsak azt kell mondanunk, hogy „puha vagy, Jenő!”. Ez a törvény, ez a környezeti felelősség Magyarországon - csodálatos, cizellált formája ellenére - puha. Mit kell ezzel tennünk? Azt gondolom, erre kellene összpontosítani a figyelmünket. Az a törvényjavaslat, amely most előttünk áll, megnyitja azokat a jogszabályhelyeket, amelyeknek nem pusztán csak a jogharmonizáció, hanem a végrehajthatóság ilyen értelemben vett felfogásával vizsgálv a talán el tudunk jutni odáig, hogy ne legyünk puhák a végrehajtást illetően. Hogyan tudnánk keményebbé tenni ezt a törvényt? Mindenképpen fontos, hogy azokat a jó elemeit tartsuk meg, amelyek közül sokat említett az államtitkár úr is. Itt én két dologra s zeretném felhívni a figyelmet. Nagyon jónak tartom, hogy szakít a mostani törvénymódosítás azzal a korábbi gyakorlattal, hogy az egyes ágazati törvényekben különkülön próbálja ugyanazt a szabályt beépíteni. Jogalkotóként ismerhetjük, hogy ilyenkor szokott előállni az a helyzet, hogy a nem pontosan ugyanúgy való fogalmazás következményeként mégiscsak más lesz a végeredmény. Helyes, ha van nekünk egy törvényünk a környezet védelmének általános szabályairól, akkor a felelősséget érintően az összes, nevezzük í gy, ágazati környezetvédelmi törvény erre hivatkozzon vissza, és végső soron ez tartalmazza azokat a felelősségi és szankcionálási lehetőségeket, amelyeket egy hulladékgazdálkodási, egy természetvédelmi, egy vízgazdálkodási ügyben is alkalmazni kell. A másik, hogy vannak nekünk gondjaink a környezetvédelmi szervezetrendszerrel, de nem gondolnám, hogy ebbe az irányba el kellene vinni a vitát. Egy ideig azt is jelenti egy ilyen típusú törvénymódosítás, hogy teret nyit a felelősség szabályozásának ez a mo st itt előttünk lévő tervezete, teret nyit ahhoz, hogy érvényesítsük a felelősséget egy oldalról a dereguláción keresztül is, egy oldalról csökkentsük az engedélyezések számát, hiszen ha a hatóság bármit engedélyez, és mégis bekövetkezik a kár, teszem fel a kérdést, akkor ki a felelős. A hatóság, aki engedélyezte? Vagy az, aki egyébként az engedélynek megfelelően folytatja? Vagy nincs felelősség? De van kár! El kell tehát valamikor jutnunk odáig, hogy az engedélyezés helyett a felelősség érvényesüljön. Aki vállalkozik, az ilyen és ilyen szabályok betartásával, nevesen, hogy ő nem okozhat környezeti kárt, végezhesse a tevékenységét, és álljon is helyt, ha mégsem így jár el. Ez egyidejűleg lehetőséget teremt arra, hogy az így felszabadult, a felesleges engedél yezési eljárások munkaterhe alól felszabadult ügyintézők foglalkozhassanak azzal, ami a dolguk, az ellenőrzéssel, tárják fel, ne csak ilyen kampányakciók keretei között, a környezeti károkat, és tárják fel a felelősséget. (10.30)
