Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 19 (57. szám) - A nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló 1979. évi genfi egyezményhez csatolt, a nehézfémekről szóló, Aarhusban, 1998. június 24-én elfogadott jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KOVÁCS KÁLMÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár:
1162 egyezmény, illetve az ehhez csatolt jegyzőkönyv célja az, hogy csökkentse a nehézfémkibocsátásokat, amelyek károsan befolyásolják az emberi egészséget vagy környe zetet. Az előttünk fekvő törvényjavaslattá emelt jegyzőkönyv kimondja, hogy minden fél, minden, az egyezményhez csatlakozott ország köteles hatékony intézkedéseket tenni az évi kibocsátás csökkentésére. Ezt tehát kimondja, bár az is igaz, hogy ez ajánlás j ellegű, kevésbé konkrét és kógens szabály. Szintén rögzíti, hogy nemzeti stratégiát, programot kidolgozni köteles az egyezményhez csatlakozó ország, és az elérhető legjobb technikát kell alkalmaznia. Aztán persze fel is sorolja, hogy melyek ezek a kibocsát áscsökkentési technikák, és leírja, hogy a települési hulladék esetén ez az égetésre kerülő hulladék mennyiségének csökkentése. Ezzel csökkenthető a kibocsátott nehézfém mennyisége. Mint látjuk, Ausztria nem ebbe az irányba megy, bár ő is aláírta ezt az eg yezményt, hanem újabb égetővel teszi ezt, és ezt a magyar határtól mindössze száz méterre akarja megtenni. Aztán különféle eljárásokat is említ a javaslat: szűrőkkel, leválasztókkal és gázmosókkal csökkenthető a kibocsátott mennyiség, azonban azt is leírja , gondoskodni kell arról, hogy e módszerek alkalmazása ne eredményezzen újabb környezeti problémát. Miről van itt szó? Elmondják az osztrákok is, hogy ők természetesen a legjobb technikát fogják alkalmazni, ami jelenleg létezik a világon, azonban az alacso ny levegőszennyezőanyagkibocsátás kiváltható a folyékony szennyezőanyag növekedésével. No, ettől félnek még csak igazán Szentgotthárdon és környékén! Ausztria öt éve szennyezi naftalinszulfonáttal, a bőrgyárakból kikerülő segéd anyaggal a Rábát. A Rába mellett, pontosabban a Lapincs mellett lévő geotermikus hőerőművek naponta hetven tonna sót juttatnak a Lapincsba, aztán a Rábába. Legutóbb, alig néhány hete több kilométeres olajfolt folyt le a Rábán. Ezek után érthető, ha nincs b izalom; ha nincs bizalom semmiféle újfajta és megbízható technológia iránt, hanem csak az elfogadható, hogy ez az égetőmű ne épüljön meg. Nemrégiben itt járt az osztrák kancellár, és miniszterelnökünk érdeklődő kérdésére elmondta, hogy szerinte a környezet terhelés kapcsán minden nagyon szép, minden nagyon jó, és meglátjuk, hogy majd mindennel meg leszünk elégedve. Hát nem látjuk meg, és nem vagyunk megelégedve, ezért aztán semmi - ismétlem: semmi - más megoldás nem elfogadható, mint az, hogy ez az égetőmű n e épüljön meg. Úgy vélem, ehhez segítségül hívhatjuk ezt a most elfogadott egyezményt is, az előbb említett ajánlásokkal. Hogy mennyire veszélyes az a kategória, amit ott meg akarnak építeni, ahhoz csak egy számot hadd mondjak: a helyhez kötött forráskateg óriák között, amely égetőműveket, vasfém öntödéket jelent, a települési hulladékot égető berendezéseknél a 3 tonna/óra kapacitásút az egyezmény már a hatálya alá veszi. Ha folyamatos üzemről van szó, akkor ez évi 20 ezer köbméter szemét elégetését jelenti . Szentgotthárdra ennek a tízszeresét tervezik, 200 ezer tonna szemét elégetését évente. Ezért kérem a kormányt, hogy ezt az elfogadandó egyezményt - amit én is támogatok - is vegye segítségül, hogy ennek az égetőnek a megépítését hiúsítsuk meg. Köszönöm m egtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : További felszólaló nem jelentkezett. Megkérdezem államtitkár urat, hogy kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Kovács Kálmán: Igen.) Jelzi, hogy igen. Államtitká r urat illeti a szó. KOVÁCS KÁLMÁN környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban gyakran előfordul, hogy a nemzetközi megállapodásokat, jegyzőkönyveket itt a Házban úgy szentesítjük - ha szabad így mondanom , hogy nem is nagyon figyelünk oda, szinte rutinszerűen tesszük. Valóban ez a gyakorlat, de időnként talán érdemes megállni, például ennél az egyezménynél, ennél a jegyzőkönyvnél is, amely egyértelműen rendezi Európán belül, s nemcsak az európai elvek al apján az országhatáron átnyúló, átterjedő levegőszennyezéssel, nehézfémszennyeződésekkel kapcsolatos szabályozást. Ennek a jelentőségét
