Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak

2007. március 19 (57. szám) - Dr. Nagy Kálmán és Soltész Miklós (KDNP) - az egészségügyi miniszterhez - „Szerződni, de kivel?” címmel - ELNÖK (Mandur László): - DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): - ELNÖK (Mandur László): - DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP):

1130 A Ket. azt írja elő, hogy a kikézbesített határozat ellen nem meghatalmazott ügyvédek - egyébként ünnepnap előtti délután személyes jelenlétükben

(Közbeszólások, nagy zaj az ellenzéki

padsorokban. - Az elnök csenget.) helyszíni vizsgálatot t

arthatnak a minisztérium épületében, hanem

a Ket. egyértelműen előírja, hogy a határozatot közigazgatási határozat módjára

(Közbeszólások a

Fidesz soraiból. - Az elnök csenget. - Dr. Lázár János: Betekintési joga van az ügyfélnek!) meg lehet támadni, és ha megteszik, abban az esetben fognak minden kérdésükre választ kapni.

(Dr. Lázár

János: A Ket. azt írja elő, hogy betekintési joga van az ügyfélnek. Tanulja meg a törvényeket,

miniszter úr! - Révész Máriusz: Szánalmas!)

Még egyszer mondom: a lényeg a beteg. (Felzúdulás az

ellenzéki padsorokban.) Önök riogatják a betegeket (Az elnök csenget.)

, pedig a betegeknek mindennél jobb esélyt kell ott

helyben (Közbekiáltások az ellenzéki padsorokból.) és lehet a környező súlyponti kórházakban is

biztosítani.

(Nagy zaj. - Az elnök ismét csenget. - Révész Máriusz: Van, ahol már leváltották volna! - Domokos László: Ezzel riogatják a gyerekeket!) Dr. Nagy Kálmán és Soltész Miklós (KDNP) - az egészségügyi

miniszterhez - „Szerződni, de kivel?” címmel ELNÖK (Mandur László)

: Nos, rátérünk a következő azonnali kérdésre. Pici csöndet kérnék tisztelettel, mert Nagy Kálmán

és Soltész Miklós, a KDNP képviselői, kérdést kívánnak feltenni - no, kinek? - az egészségügyi

miniszternek: „Szerződn

i, de kivel?” címmel. Nagy Kálmán képviselő urat illeti a szó.

Parancsoljon! DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP)

: Tisztelt Elnök Úr! Orvos vagyok, ugye, nem csodálkozik? ELNÖK (Mandur László)

: Én már semmin sem. DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP)

: Úgyhogy elmondanám, hogy a kérdés

t az egészségügyi miniszterhez intézem, őt pedig arra

kérem, hogy higgadtan válaszoljon ezekre a kérdésekre, hiszen ezek valódi kérdések. Én is egy

valódi kérdést óhajtok feltenni. Egyrészt gratulálok a minisztérium gyorsaságához, amely a területi

beutalás

i rendet azonnal korrigálta, holott ma délig kellett feladni postán a korrekciókat a

kórházigazgatónak, ami igen gyors döntés. Ez az egyik dolog. A másik dolog pedig: azt szeretném elmondani, hogy milyen óriási erőfeszítéseket kell majd

tennünk, hogy azt a listát, amit önök létrehoztak, valamilyen formában a betegek javára korrigáljuk.

Ha lesznek szerződések is, azok is abszolút egyoldalúak lesznek, mert mi lesz azokkal a krónikus

betegekkel, akik nem találják meg a helyüket ebben a totális zűrzavarban, és

száz kilométereket kell

utazniuk? Ezt nem lehet megválaszolni azzal, hogy ott mindenkinek jobb lesz az ellátás. Mi lesz azokkal a szülő nőkkel, akik gyermekeiket várják, és elvesztették az orvosaikat? Önök

azt mondják, majd egy másik kórházban megszüleszti

k. (Gőgös Zoltán: Ingyen!)

Miniszter úr, én

dolgoztam külföldön is. Amikor bemegy az ember egy másik osztályra, nem tudja, hogy hol van a

laboratórium, a minimális segítséget sem kapja meg. Ez olyan szakmaiatlan válasz, hogy erre nem is

tudok igazán reagál

ni. Mi lesz a szegényekkel? A szegények eddig is az ellátórendszerben bolyongtak, hogy hol

kapjanak pénzt az ellátásra, melyik önkormányzattól kérjenek pénzt, melyik az az alapítvány, amely

valamilyen formában pénzt juttat azért nekik, hogy be tudjanak uta

zni. Nem a hálapénzért, miniszter