Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 19 (57. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BOROSS PÉTER (MDF): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. PETRÉTEI JÓZSEF igazságügyi és rendészeti miniszter:
1104 bizonyos kifütyülésig, merthogy biztos nem úgy történt, ahogy az előbb alkalmam volt a körmenetes hozzászólás után némi nyugalmat erőltetve magamra ismét felizgulnom, hogy nem lesz vége a torz és valótlan beállításoknak eg ymással szemben. Nem lesz vége, hogy generációk vesznek át egymástól olyan mondatokat, és elevenítenek fel ilyen szituációkban, amelyek mindig mérgesítik a helyzetet, s remény sincs arra - mert remény sincs arra , hogy ebből okos dialógus valaha is lehet? Hölgyeim és Uraim! Lement a főműsoridő, én ezzel tökéletesen tisztában vagyok. A 15e előtti napokban az áttörnek, betörnek, megszállnak, bevesznek és egyéb félelemkeltő mondatokról végül kiderült, hogy mi is lett tulajdonképpen. Mindenki nagyon boldog, h ogy saját gyűlését zárt helyen vagy tömeg előtt, szabad téren zavarmentesen bonyolította le, és mindenki abszolút nyugodt, és a lelke is nyugodt, hogy semmiféle adalékkal nem járul ahhoz hozzá, hogy egy mentálisan hovatovább beteggé tett nemzet kénytelen e ltűrni és világgá mutatni olyan jelenségeket, ami ellen annyi éven keresztül közvetlenül a rendszerváltoztatás után küzdöttünk, és sikerült egy olyan hírt a nemzetközi hírpiacon legalább magunknak megteremteni, hogy ez a béke szigete ahhoz képest, ami körü löttünk van. És most körülöttünk van rend, és itt vannak olyan nemzetet, országot, hazát lejárató jelenségek, amelyekben természetesen mindenki csak a másik részvényét veszi észre. Hölgyeim és Uraim! Dávid Ibolya elnök asszony az előbb utalt egy alkotmányb írósági határozatra, ami 2001 óta érvényes, hogy nem lehet dobálni, nem lehet bekiabálni, nem lehet megzavarni. Volt ilyen, hogy lépegessünk vissza a történelemben: 1947ben a kékcédulás választás előtt kommunista csapatok a Pfeifferféle Függetlenségi Pár t s kisebb részben a Barankovicsféle Kereszténydemokrata Néppárt gyűléseit zavarták meg ilyen módon. De hát, hölgyeim és uraim, hatalomátvétel előtt volt az ország, kommunista hatalomátvétel előtt, és itt volt a szovjet hadsereg - ma nincs. Állítom, és ké rem is miniszter urat arra, tegye egyértelművé, hogy a dobálás, bekiabálás, rendzavarás rendőrileg üldözendő cselekmény. Tessék ezt egyértelművé tenni most, ünnep után, hogy a következő hasonló esetben már más ne történjen! Telik az idő, hölgyeim és uraim, kénytelen vagyok egy dologra más témában kitérni. Pár nappal ezelőtt egy nagyszerű alkalom volt ebben a Házban: lengyelmagyar történelmi együttműködést törvénybe iktató akció. Itt ültek hátul a lengyel vendégek, hölgyek is, és idős úr is, és elhangzott e gy történelmi visszapillantó eszmefuttatás: Géza fejedelem, a lengyel Piastok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , a magyar Lajos vagy Nagy Lajos, nagyon tanulságos. Mi történt azalatt ebben a Házban? Szinte jelensége a korunk nak: hangos beszélgetés, nevetgélés, majdnem azt merném mondani, hogy csürhézés is, de ettől visszatart a jó ízlés. Itt zsongott a Ház, ott ültek a vendégek. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Frakcióvezetőhelyettes úr… DR. BOROSS PÉTER (MDF) : Egy politikustól le galább annyi elvárható, hogy viselkedni tudjon. Hát, szégyenben maradtunk azon a napon. Köszönöm. (Taps az MDF és a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. A kormány részéről megadom a szót Petrétei József igazságügyi és rendés zeti miniszter úrnak. Miniszter úr! DR. PETRÉTEI JÓZSEF igazságügyi és rendészeti miniszter : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon röviden szeretnék reagálni az ön által fölvetettekre. Egyértelművé tudom tenni, hogy az ön által fölsorolt cselekmények a bűncselekmény törvényi tényállásaival megegyezőek lehetnek, ilyen esetekben a rendőrségnek kötelessége eljárni. A konkrét ügyekre
