Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. március 19 (57. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
1093 frakciók kihátrálnak. Soha egyetlenegy pillanatban sem kellett politikai személyes erővel a kormányra, a kormány mögött lévő politikai erőkre nyomást gyakorolni, hogy támogassák ezt a politikát. Ezzel szemben mit látunk? Azt látjuk, hogy a magyar ellenzék egy jelentős része jelentős károkat szenvedett. (13.10) A legjelentősebb kár, hogy mára szinte kibogozhatatlanul összekeveredett a hagyományos, tisztességes, jobbközép konzervatív politika a parl ament nagyobbik ellenzéki pártjában a szélsőséges, radikális, populista politikával. Azt látjuk, hogy azoknak volt igaza, akik azt mondták, hogy ezen az úton vigyázni kell, mert ha egyszer az ember összekeveredik a radikálisokkal, összekeveredik a szélsősé gesekkel, akkor ennek az árnya bizony beborítja az egyik politikai térfél szinte egészét. Lehetett sokáig tiltakozni az ellen, hogy az Árpádsávos zászlóval nincsen semmi baj, de akik ott voltak a Március 15. téren, azt látták, hogy Árpádsávos zászlók ala tt náci karlendítéssel üdvözölték egymást fiatalok, és állítólag a demokrácia és a szólásszabadság nevében tojásdobálással a szónokba kívánták fojtani a szót. Mondják, megérte? Mondják, megérte összekeveredni nyilvánvalóan hungarista és fasiszta eszmékkel szimpatizálókkal csak azért, hogy ne veszítsék el a magyar jobboldali radikálisok szimpátiáját? Mondják, megérte abba a hírbe hozni magukat, amely hír most már - ahogy olvasom a világ- és az európai sajtót - elhagyta Magyarország határait, hogy bizony az e gyébként jobb sorsra érdemes magyar konzervativizmus folytatására hivatott egyik párt nem a mérsékelt jobbközép hagyományokat folytatja, hanem kokettál az antiszemitizmus vádját folyamatosan magára is vonzó és vonó jobboldali radikálisokkal? Azt gondolom, hogy - bár a rivális politikai párt képviselőjeként, ellenzékkel szemben kormánypárti politikusként akár önző módon örülhetnék is ennek - őszintén szólva, nincs minek örüljek. Nincs ok örülni annak, hogy a nagyobbik ellenzéki párt elárulta a magyar konzerv ativizmus hagyományait; nincs ok örülni annak, hogy mára a legnagyobb ellenzéki párt elnöke és Csurka István közé lassan egyenlőségjel tehető; nincs ok örülni annak, hogy Magyarországon egyetlenegy szava nincsen a legnagyobb ellenzéki pártnak azt mondani, hogy szolidáris vagyok Demszky Gáborral, szolidáris vagyok azokkal a politikusokkal, akik ott álltak a téren, akik felé tojást, narancsot, üdítős palackokat, a legvégén pedig köveket dobálták; mert tudják, ezernyi vitám van a liberálisokkal, ezernyi vitám van a kormánnyal, de mi, tisztességes konzervatívok azt gondoljuk, ez az eszköz megengedhetetlen, hogy védeni kell a főpolgármester jogát, hogy ünnepeljen, és nekünk nem kell azoknak a támogatása - öltsenek magukra Árpádsávos zászlót vagy bármilyet , aki k úgy gondolják, hogy ilyen módon lehet Magyarországon politizálni. Nem, köszönjük, nekünk ez nem kell, és nagyon nagy baj, hogy önöknek ez nem jut eszébe. Nagyon nagy baj, hogy azt gondolják, hogy azért, mert pár tízezer ember elmegy a gyűléseikre, akkor önök a haza, önök a nép, önök a nemzet, mert szerintem ők is tagjai a magyar népnek, a nemzetnek, a hazának, akik azt mondták, hogy elegük van abból, hogy valakik visszaélnek közös nemzeti, történelmi tudatunkkal és azzal a meggyőződéssel, hogy mi összeta rtozunk; hogy valakik pártrendezvényekre folyamatosan csak nemzeti zászlót tudnak vinni; elegünk van abból, hogy legszebb nemzeti ünnepeink most már egymás után - március 15., augusztus 20. vagy éppen október 23. - nem az együvé tartozás emelkedett ünnepei , nem a kézfogás ünnepei, nem az összetartás megünneplése, hanem pártoskodó harciasság, a kirekesztés. Mondják, védeni kell azt az Árpádsávos zászlót, amely alatt az „Ébresztő, ébresztő!” hungarista kórusa énekelt a múzeum előtt? Mondják, nem érezték akko r, hogy itt valami baj van?! Azt gondolom, hogy hétnyolc hónapnyi oktalan politikai kevélykedés után be kellene látni: Magyarországnak és az önök pártjának közvetlenül is árt ez a politika. Be kellene látni, hogy céljaikat nem elérik ezzel, hanem önmaguka t is elemésztik, felőrlik Magyarország jó hírnevét, tönkreteszik a magyar konzervatív hagyományokat, kétségbe sodorják emberek százezreit és millióit,
