Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 13 (48. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
104 szervek minden évben jelentésben számolnak be az ORFK Bűnügyi Főigazgatóság szakmai irányítást végző egységének az újabb bűnelkövetési formákról, módszerekről, a vizsgálatok során szerzett tapasztalatokró l. A megyei rendőrfőkapitányságok által készített jelentések országos összegzését, értékelését, a tapasztalatok jelentésben történő továbbadását az ORFK bűnügyi osztálya gazdaságvédelmi vonalvezetői végzik. Ami a színesfémlopások hátterét vizsgálva megáll apítható, hogy a bűnelkövetők tevékenységét elsősorban az engedéllyel nem rendelkező felvásárlók gerjesztik. Meg kell jegyezni, hogy a bűncselekmények kapcsán is nagy lehet a látencia; részben a magánszemély sértetteknek okozott alacsony értékű kár miatt n em tesznek feljelentést, részben pedig a nagyobb kárt elszenvedő vállalkozások későn észlelik a bűncselekmények elkövetését, és gyakran pontos információkkal sem tudják segíteni a nyomozást. A statisztikai adatok szerint a lopások aránya, ahol az elkövetés tárgya színesfém és egyéb kohászati termék volt, az összes bűncselekménynek mintegy 11,5 százalékát teszi ki, az okozott kár évek óta több száz millió forint, amelyből a megtérülés sajnos 5 százalék körül mozog. Különösen fontosnak tartjuk a jövőben a va gyonvédelmi programok aktualizálását, a szűkebbnagyobb környezet odafigyelését, és a tárca úgy tervezi, hogy a GKM képviselőivel a közeljövőben áttekinti ennek a sajátos bűncselekménytípusnak a felderítése, megelőzése érdekében teendő intézkedéseket. Kösz önöm, hogy a képviselő úr újra felhívta a figyelmet erre a problémára. (Taps a kormánypártok soraiban.) (9.40) ELNÖK (dr. Áder János) : Szintén napirend előtti hozzászólásra jelentkezett V. Németh Zsolt frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz képviseletében. V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ezekben a napokban készítik és fogadják el a képviselőtestületek településeik költségvetését, döntenek arról, hogy ebben az esztendőben mennyi pénzt fordítanak a közszolgáltatások fenntart ására, intézményeik működtetésére, és mennyit szánnak falujuk, városuk fejlesztésére. Persze, mindig is behatárolta az önkormányzatok lehetőségeit a központi költségvetés és a törvényi szabályozás, ebben az esztendőben azonban kényszerpályára taszította a települések jelentős részét a szocialistaszabad demokrata kormányzat. Amikor intézményeik sorsáról döntenek a néhány hónapja megválasztott képviselők, azzal szembesülnek, hogy mozgásterük gyakorlatilag megszűnt, tartalékok nélkül eladósodva, kivéreztetve köszöntött rájuk ez a reformvészkorszak. A kis falvaknak el kellett viselniük, hogy Volánjárataikat gyérítették, megszüntették, modernizálták őket postahivatalaik bezárásával, felszedik a vasúti síneket a szárnyvonalakon, s most az óvodáik, iskoláik jönne k sorra. Persze, a reformerek szakmáról beszélnek, külföldi mintákról, merthogy azt jól ismerik, jobban, mint a magyar valóságot. A főpostások természetesen szakmai döntést hoznak a kispostákról a kormánynak megfelelve, egy gazdasági társaság vélt vagy val ós érdekeit szem előtt tartva. A Volántársaságok átalakítása, a járatok megszüntetése, a vasúti sínek felszedése szerintük csupán közlekedéspolitikai és természetesen szakmai kérdés. És az oktatás is az, szakma, amelynek jegyében iskolák százait csukják b e. A megszorításfelelősök különkülön döntenek postáról, vasúti szárnyvonalakról, Volánjáratokról, iskoláról, különkülön talán készülnek elemzések a várt megtakarításokról, a pénzbehajtás falvakra gyakorolt együttes társadalmi hatását azonban nem mérlege li, elemzi senki, pedig ez is szakmai kérdés, csak más szakmáké: a területfejlesztőé, a szociológusé, a demográfusé. Megkérdezie őket valaki? A Lezsák Sándor vezette óvoda- és iskolabezárásokat vizsgáló parlamenti bizottság megállapításait, ajánlásait az Országgyűlés szinte egyhangúlag fogadta el; most, nem először kormánypárti képviselőtársaim homlokegyenest mást tesznek, mint amit akkori döntésükkel
