Országgyűlési napló - 2007. évi tavaszi ülésszak
2007. február 12 (47. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
11 soraiból.) Tudom, hogy milyen sokaknak okoz csalódást és nehézséget, hogy a magasabb társadalombiztosítási fizetési kötelezettség miatt kisebb lett a fizetésük, ráadásul ezzel egy időben magasabbak lettek az árak. Tudom, hogy ezt megérzi a családok túlnyomó többsége. Tudom, hogy a rezsi vagy éppen a törlesztőrészletek levonása után maradt pénzben az a jó néhány ezer forint nagyon is sokat számít. De muszáj azt mondanom önöknek: meg kellett tenni, ha nem mi igazítjuk ki sorsunkat, akkor megteszi helyettünk a kényszer, ami nehezebb, fájdalmasabb és kiszámíthatatlanabb lett volna. Tudom, hogy nagy volt az áldozat, de hozzá kell tegyem: most már elérhető közelségben van a kiigazítás ered ménye. És hogy ez megtörténhetett, most itt, az Országgyűlésben Magyarország polgárai mellett, akik elfogadták, de legalább tudomásul vették ennek szükségességét, meg kell hogy köszönjem, hogy értő partner és politikai szövetséges volt ebben a parlamenti p ártok többsége, különösen a két kormánypárti frakció. Képviselőtársaim, köszönöm önöknek. Tudom, hogy nem könnyű ilyen döntés meghozatalában részt venni. Tudom, hogy otthon megkérdezik a választók, hogy képviselő úr, kellette ez, és képviselő asszony, tud jae, hogy milyen nehéz, de önök mégis megtették. Azt kell önöknek mondjam, hazájukat és a nemzetüket szolgálták. Köszönöm önöknek. Ugyanakkor hadd emlékeztessek arra, hogy tavaly nyáron, amikor a kiigazítás programját az Országgyűlésnek beterjesztettük, m ilyen sokan kételkedtek a kiigazítás majdani sikerében, itthon és külföldön is többen, sokkal többen voltak azok, akik azt mondták, bizonybizony, jönni fog majd még harmadik, negyedik, ötödik, hatodik, ki tudja, hányadik csomag, és eredménytelen lesz a ki igazítás. Most, több hónapnyi tapasztalattal a hátunk mögött nyugodtan mondhatjuk, a kiigazítás költségvetési értelemben sikeres volt. A költségvetés havi egyenlegei rendre jobbak az előre jelzettnél, a tervezett ütemben közelítjük az egyensúlyi pályát, ta valy év végén a hiányunk kedvezőbb volt a vártnál, és ez igaz az idei első hónap, január egyenlegére is. Meg kívánom erősíteni, az államháztartási folyamatokba pusztán költségvetési egyensúlyteremtő szándékkal nem kell beavatkozni. Ha valami rendkívüli nem történik a világgazdaságban, ha úgy tetszik, nem áll tetejére a világ, akkor újabb kiigazításra nincsen szükség. Ez nem jelenti azt - mondom jó előre , hogy nincsen szükség feszes költségvetésre. De igen, arra szükség van! De nincsen szükség újabb, az ed dig kitűzött pályától, az eddig meghozott intézkedésektől eltérő, kizárólag a költségvetés szempontjaira önmagában figyelemmel lévő, megszorító jellegű intézkedésekre. És ez fontos dolog, ez az ország egyik első, bár kétségtelen, nem könnyű sikere. Jövedel mek tekintetében és az árakról szólva az idei, a 2007es év a legnehezebb; jövőre, 2008ban a reáljövedelmek már nem csökkennek. 2009től pedig már lehet és talán érdemes is ráállni egy olyan pályára, amelyen a gazdasági növekedés felét mindig a jövedelemn övelésre fordítjuk. A felét, nem kevesebbet, de talán épp azért, mert felelősek vagyunk a holnapért, nem is többet, a többit majd befektetjük. Ez jó az országnak, és jó az embereknek is. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A kiigazítás fontos volt. De persze ennél többre vágyunk, meg kívánjuk újítani az országot. Ehhez változás, reformok és fejlesztések kellenek. Nézzünk csak körül a világban, nézzük meg, melyek a sikeres nemzetek! Talán azok, amelyek kizárólag ragyogó történelmi múltjukra hiv atkozhatnak? Ugye, nem? Vagy azok, amelyek elfordulnak a világtól, és bezárkóznak? Ugye, ők sem sikeresek? Ugye, önök is azt látják, amit én látok, hogy azok a nemzetek sikeresek, amelyeknek gyorsan növekszik a gazdaságuk, és ez a gazdasági növekedés rendr e a beruházásokból, az exportból, a jobb oktatásból, a tudásba, a technológiába, a kutatásfejlesztésbe történő befektetésből származik? Igen! Hát akkor? Ha ilyen egyértelmű a példa, akkor mire várunk? De beszéljünk meg még valamit, mert van itt egy nyilvá nvaló konfliktus. Aki növekedéspárti, modern gazdaságot kíván, annak az oktatásba és a tudományba kell alapvetően befektetni, és csak mérsékelten engedheti meg magának, hogy forrásait általános ártámogatásra vagy éppen a mai fogyasztást szolgáló jövedelemn övelésre fordítsa. A sikeres országok egyensúlyban tartják költségvetésüket, és befektetnek tehát az oktatásba, a kutatásfejlesztésbe, a modern igazgatásba.
