Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 9 (19. szám) - Pokorni Zoltán és Pósán László (Fidesz) - az oktatási és kulturális miniszterhez - “Még egyszer a tandíjról” címmel - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter:
93 Az ön államtitkára, Arató Gergely szocialista politikus szintén nemet mondott a tandíjra. Sőt, azt is elmondta, hogy az új felsőoktatási törvény azt rögzíti, hogy 12 félév ingyenes lesz mindenkinek. Tehát még a választások előtt, láthatóan - utólag most már azt kell mondjam - kamp ányszempontból elfogadott törvény ingyenességet ítélt mindenkinek, a választásokat követően pedig, hétről hétre változó módon hol az tűnt egyedül és kizárólagosan igazságosnak, hogyha utólagos képzési hozzájárulást vezetnek be, majd egy hétre rá a felsőokt atási részhozzájárulást, fejlesztési részhozzájárulást nevezték ilyennek. Nyilvánvalóan nem mondtak igazat. Nem olyan egyszerűen siklunk át ezen, de szögezzük le: miért vállalták a hazugság bűnét, mi volt az a nyomós ok, ami miatt becsapták az embereket, a diákokat? Vane ilyen az önök érvei között? Az igazságosságot halljuk sokszor, a hatékonyságot, illetve a költségvetés szorító helyzetét. Nézze, miniszter úr, az elmúlt 16 évben Magyarországon az emberek közötti társadalmi különbség radikálisan nőtt. A le gszegényebb és a leggazdagabb 10 százalék között, ön is tudja, 8,5szeres a különbség. Nem a legszegényebb ember és a leggazdagabb ember, a kéregető és, mondjuk, Csányi Sándor között milliárdszoros a különbség; egymillió ember és egymillió ember között 8,5szeres - ezt nehéz elviselni. Európai, nyugateurópai országokban 50100 év alatt jött létre ez a különbség, Magyarországon másfél évtized alatt. Senki se veszi tudomásul szívesen, hogy az ő élete jól belátható, ennyi, belőle már nem lesz se miniszter, se milliárdos vállalkozó, a horizont (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Idő!) bemérhető. De azt, hogy a gyermeke nem lehet több, a gyereke se juthat előbbre, azt senki se fogadja el, fogcsikorgatva sem. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Önök a tandíj bevezetésével ezt a röghöz kötöttséget bocsátják ránk. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból. - Hangok az MSZP padsoraiból: Ó! - Jaj!) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Válaszadásra megadom a szót Hiller István min iszter úrnak. DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter : Elnök Úr! Tisztelt Magyar Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! Ön a magyar parlament tapasztalt képviselője, szakterületének ismerője, számos parlamenti vita résztvevője. Eltekintek att ól a formalitástól, hogy egyébként interpelláció során az interpelláció leírt szövegéhez ragaszkodva kell tudni előadni mindazt, amit egyébként az interpelláció tartalmaz. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mik vannak!) Természetesen akár az önök által bek üldött interpelláció tényleges szövegére, akár pedig a most előadott, ettől tartalmilag nem, formailag azonban teljes mértékben eltérő véleményére szívesen reagálok, ezt közzétenni azonban szükséges volt. Igen tisztelt Képviselő Úr! A felsőoktatás átalakít ása és korszerűsítése ügyében folyamatos és sikeresnek mondható egyeztetés és párbeszéd zajlik. A rendszerváltozás óta nem egyetlen alkalommal, de immáron rendszeressé téve, valóban egyedi módon, a felsőoktatás minden résztvevőj e részt vesz a Felsőoktatási Kerekasztal munkájában, a hallgatók képviselői éppúgy, mint a munkaadók képviselői, a munkavállalói érdekvédelmi szervezetek éppúgy, mint a doktoranduszok, a Nagycsaládosok Országos Egyesületétől a Rektori Konferencia képviselő iig. Az itt meghatározott pontokkal, irányokkal és tervekkel a résztvevők mindegyike különkülön, és a kerekasztal együttesen is egyetért. Szeretném elmondani önnek, hogy az az ön által képviselt alaptétel, miszerint a részhozzájárulás a felsőoktatási költ ségvetésből kivesz, téves, nem így van. Nem arról van tehát szó, hogy ezzel csökken a felsőoktatás költségvetése. Az elkövetkező napokban és hetekben, a költségvetés tárgyalásakor erre nyilvánvalóan részletekben is ki fogunk térni.