Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 30 (26. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
906 rendszer belső ellentmondásait feloldja, hogy ne legyen szükség néhány év múlva újabb ilyen nyugdíjk orrekciós törvény megalkotására. Végül megemlíteném, hogy hosszú évek óta magunkkal cipelt probléma a rokkantnyugdíjazás, a rokkantnyugdíjasok kérdése. Nagyon itt az ideje, hogy ezt a rendszert is alapjaiban változtassuk, amelynek az a fő gondolata, hogy n e az elveszett munkaképességet tartsuk szem előtt, hanem a megmaradt munkaképességre építsünk, és vissza tudjuk vezetni azokat az embereket a munka világába, akik erre még képesek és hajlandók. Ebben a munkafolyamatban nagyon fontos hír, amit hallottunk, h ogy ezeket az elképzeléseket az Idősügyi Tanács, az OÉT, a munkavállalók, a munkaadók vagy támogatják, de biztos, hogy nem ellenzik. Ezeket a célokat mindannyiunknak együtt kell megvalósítani, megoldani az előttünk fekvő problémákat, amelyekkel találkozunk . Tudjuk, hogy mindannyiunk jogos elvárása az, hogy biztonságos, igazságos, kiszámítható nyugdíjrendszerünk legyen. Ebben a törvényalkotási munkában, kérem önöket, tisztelt képviselőtársaim, hogy működjenek együtt, működjenek közre. Köszönöm megtisztelő fi gyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen a felszólalását, frakcióvezetőhelyettes asszony. Most pedig viszontválaszra megadom a szót a miniszterelnök úrnak. (Fideszes és KDNPs képviselők kezdik elhagyni az ü léstermet. - Moraj az MSZP soraiban.) Miniszterelnök úr! Egy kis türelmét kérem, amíg képviselőtársaink befejezik a zajongást, azok is, akik távozni kívánnak az ülésteremből és azok is, akik ezt hangos örömmel konstatálják. (Számos fideszes és KDNPs képvi selő távozik a teremből.) Öné a szó, miniszterelnök úr. GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Három témára térnék ki gyorsan viszontválaszomban. Az első, mondjuk úgy közkeletű szóval, a r okkantnyugdíjak köre, amelyről most, ebben a vitában nagyon kevés szó esett. Hogy mekkora és milyen horderejű kérdéssel állunk szemben, arra csak egyetlenegy számot hadd mondjak önöknek: kis kerekítéssel 650 ezer ember az, aki rokkantnyugdíjasként valamekk ora és valamilyen súlyú egészségkárosodástól szenvedve kap ma ellátást. Tudjuk ráadásul, hogy a rokkantnyugdíjak a kilencvenes évek legelejétől nagyon sokfajta szerepet játszottak. Egyik oldalról teljesen természetesen módon kielégítették azt a közös igény t, hogy a közösség nyújtson segítséget azoknak, akiknek jelentős egészségkárosodás okán jelentős részben csökkent a képességük, hogy önmagukat és a családjukat eltartsák, de nem lehet arról nem beszélni - ezt is tudjuk, és ez a tendencia a mai napig is tar t , hogy nem kevesen olyanok is rokkantnyugdíjba vonultak, kisebbnagyobb kompromisszummal - hogy itt nehogy valakit megbántsak , akik számára ez az egyetlen menekülési lehetőség volt, mert elveszett a munkahelye, mert a térségben nagy gazdasági depressz ió volt, és a rokkantnyugdíj nem egy esetben az öregségi nyugdíj előszobáját biztosította, egy hosszúhosszú várakozás a későbbi öregségi nyugdíjra. Azaz nem azt tettük, hogy segítettünk volna ennél sokkal jobb eszközökkel annak érdekében, hogy ott legyen munkalehetőség, vagy akinek csökkent a munkaképessége, azt - szakszóval úgy mondjuk - rehabilitáljuk, segítsünk, hogy visszaszerezze az egészségét, és tudjon dolgozni, hanem nagyon sokak számára kényszerből vagy másfajta érdekből egy “nagyonnagyon alacson y szintű” ellátást, de a normális életet lehetővé nem tevő parkolópályát biztosítottunk. Ez rövid távú szociális feszültségeket megoldott, hosszú távon majdnem többet okozott. Most átfogó átalakításába kezdünk éppen azért ennek az ellátásnak, hogy arról sz óljon, hogy aki ellátást kap, az kapjon a mainál méltóbb ellátást, a többség pedig valóban olyan segítségben részesüljön, hogy mielőbb visszaszerezze a munkaképességét, és visszaszerezze azt a lehetőséget, hogy munkával, jövedelemkereséssel büszke lehessen arra, hogy ő képes nemcsak magát, hanem a
