Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 25 (25. szám) - A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
877 pluszszolgáltatás, hogy két kilométerre ingyen kell kiszállítani a gyógyszert. A legtöbb ilyen hely kör nyékén nincs lakott terület, tehát ezt majd, gondolom, át kellene bogarászni, a törvénynek ezt a részét, hogy egyesek ne kerüljenek olyan előnybe a többiekkel szemben, ami nem etikus, ugyanis ha ügyeletes patikát akar valaki nyitni, az egyértelmű, hogy sok kal többe kerül, sokkal nagyobb a személyi költsége, a rezsiköltsége s a többi. A másik, amit nem teljesen értek, és biztos majd a módosításokban kiderül, hogy egy gyógyszertárban mit jelent a folyamatos készenlét. Mert a folyamatos készenlét úgy történhet , mondjuk, mint ahogy mi voltunk egy kis faluban, hogy én voltam az orvos, a feleségem volt a gyógyszerész, és amikor valaki bekopogott, akkor kiment, mert ott volt a patika. De ha ez nem ott van, akkor ez vagy ügyelet, vagy valami. Tehát szerintem ezt maj d bizonyára módosítani kell. Nagyon sokat beszéltünk arról a vitában, hogy ez a külső helyeken lévő gyógyszerárusítás jó lesze vagy nem lesz jó, biztonságos, nem biztonságos. Én ezt a vitát most nem szeretném folytatni, de amit elmondtam akkor is egy rövi d felszólalásban, hogy a legnagyobb probléma ezzel a nyúlfarknyi szabályozással az, hogy oda van mellé téve, hogy külön jogszabály fogja rendezni. Nem tudjuk, hogy milyen gyógyszerekre gondolnak, volt egyszer egy háromszázas lista, utána egy százötvenes li sta, itt már elhangzott, hogy talán tíz gyógyszerről van szó. Tehát felelős szakemberként nagyon nehéz azt mondani, hogy egyáltalán támogatásra lehessen gondolni ebben az ügyben, amikor nem tudjuk, hogy miről van szó, habár biztosan a legjobb tudásuk szeri nt fognak majd ebben eljárni, de azért nem ártott volna egy ilyen háttéranyagot biztosítani részünkre. Szeretnék visszatérni egy picit a megtakarításra, illetve a gyógyszerreklám, gyógyszergyártók kérdésére. Azt bizonyára ön is tudja, és itt Nagy Kálmán ké pviselőtársam is említette, hogy ez a probléma azért jóval nagyobb, mint gondoljuk. Jelenleg bizonyos szakmák a kórházakban kifejezetten csak az ingyengyógyszerből tartják fenn magukat, el tudom majd önnek mondani, és szerintem ön is tudja, hogy melyek eze k, és ez több milliárd forintot jelent a kórházaknak. A gyógyszernagykereskedők, akik szintén a gonoszt testesítik meg, azok pedig hosszú évek óta hiteleznek, és ezáltal a kórházak adóssága talán még nem érte el az elviselhetetlen szintet. És a legvégén a zt szeretném önnek elmondani, hogy ebben a törvénytervezetben nagyon sok az ellentmondás, nagyon sok a kiskapu. De egyet nem értek: abban az esetben, ha az a cél, hogy a gyógyszerészek, a jelenlegi magángyógyszerészek monopóliumát meg kell törni, ezt mondj ák önök, hogy a betegek a gyógyszerhez könnyebben hozzájussanak, akkor miért nem 2500ra csökkentik a patikaalapítási körzet nagyságát, és akkor az idáig kimaradt gyógyszerészeknek esetleg lehetne lehetőséget adni. Miért kell a gyógyszerészektől elvenni a személyi joghoz kötődő tulajdonosi többségi jogot? Miért kell ebben a nagy, általános, egész törvényben ezt a részt úgy kezelni, hogy a gyógyszerészek ezen lehetőségét, amit azért egy hagyományosan kialakult és családokra épülő gazdálkodás jellemez, megszü ntetni. De úgy gondolom, ennek megvan az oka bizonyára, jól megfontolt érdekek vannak mögötte, de úgy gondolom, hogy a kamara is emiatt nem tudja elfogadni ezt a tervezetet. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Szil i Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Vojnik Mária képviselő asszonyt illeti a szó kétperces időkeretben, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő asszony! DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP) : Köszönöm a szót, elnö k asszony. Tisztelt Képviselő Urak! - akik a korábbiakban előttem felszólaltak. Azért kértem most szót, mert Mikola képviselő úr, volt miniszter úr is, Zombor Gábor képviselő úr is az egészségpolitikában kitüntetett helyet foglaltak el: a miniszter úr mini szterként, a képviselő úr pedig az egyik legnagyobb vidéki kórház főigazgatójaként. Én őszinte szomorúsággal hallgattam azokat a megszólalásokat, amelyek úgy szólaltak meg, mintha nem lenne nagyon szigorú szabályozásra szükség a gyógyszerutalványozás, a g yógyszertámogatás kérdéseiben.
