Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 25 (25. szám) - A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter:
872 törvény éppen a betegek pártján áll, éppen a betegek érdekében kívánja szabályozni az orvosok gyógyszerfelírási tevékenységét. Elmondtam már, hogy az Orbánkormány.… (Dr. Aszódi Pál: Röviden, mert a tévé mindjárt befejezi az adását!) - nem a tévéadás hoz igazodunk, képviselő úr, hanem a szükségeshez. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.) Elmondtam, hogy már 2001ben az Orbánkormány is megpróbált olyan szoftvert bevezetni, ami javasolta, sőt előírta volna az orvosoknak, hogy milyen gyógyszereket rend eljenek elsősorban. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban. – Kontur Pál: Választ! - Az elnök csenget.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Képviselő úr! (15.50) DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter : Most megint felmerült ez a kérdés egy tízperces hozzászólá sban. Engedjék meg, hogy felolvassak valamiből. “Az orvosok kulcsfontosságú szerepet töltenek be a gyógyszerellátásban, és kettős felelősséget viselnek betegeikkel szemben. A szükséges gyógyszerek felírása és a gyógyszerellátás felesleges költségeinek mege lőzése érdekében léteznek a jogszabályok. Az orvosok kötelessége, hogy a terápia keretében a szükséges gyógyszereket írják fel, ugyanakkor azonban gondoskodniuk kell arról, hogy receptjeik a gazdaságosság szempontjainak is megfeleljenek. Ez azt jelenti, ho gy egy viszonylag drága készítményt csak akkor írjanak fel, ha ez orvosilag indokolt és szükséges. Abban az esetben pedig, ha ez a beteg számára nem jár minőségveszteséggel, az orvosnak hasonló hatású, kedvezőbb megoldáshoz kell folyamodnia.” Ez a német gy ógyszertörvény kommentárjából való. A tőlünk sokkal gazdagabb Németország tíz éve alkalmazza azokat az elveket a betegek pénztárcája érdekében, amelyeket a mi gyógyszergazdaságossági törvényünk javasol. A német polgárnak tíz éve azt mondják a felelős orvo sok és a törvényhozók - a tőlünk sokkal gazdagabb országokban, nemcsak Németországban , hogy nem kell feltétlenül többet fizetni, hogy a drágább gyógyszer nem feltétlenül jobb gyógyszer, hogy nem kell feltétlenül többet költenie a betegnek gyógyszerre, és hogy az orvosnak, nem utolsósorban pedig a politikusnak felelőssége van a beteg gyógyulása mellett a beteg pénztárcájával, a beteg pénzével való elszámolásban is. Nem szabad tovább folytatni azt a politikát, amely lobbik érdekében megengedi és megpróbálja elhitetni a beteggel, hogy csak azért, mert egy gyógyszer piros és nem zöld, hosszúkás és nem kerek, attól, ha drágább is, de jobb. Ezt is a német gyógyszertörvény kommentárjából idéztem. Mert minden ország felelős politikusai törekednek arra, hogy a bete geik jól gyógyuljanak, megfelelő ellátást kapjanak, csakhogy a pénzügyi források a világon mindenütt szűkösek, és a politika felelőssége olyan jogszabályokat alkotni, olyan légkört teremteni, ahol ez a tény az egészségügy, a gyógyítás minden szereplője elő tt ismert. És nem szabad olyan illúziót kelteni, amely arra ösztönzi az orvosokat, hogy megszokásból és a háttérben álló gyógyszerlobbik érdekében felesleges kiadásra ösztönözzék a betegeiket. Meg kell követelni a biztosítóval szerződött orvosoktól, hogy a biztosítottak érdekében vigyázzanak a betegek pénzére, és az legyen az elsődleges szempont, nem pedig a 2700 gyógyszerlátogató által indukált fokozott kereslet. Ez nem jó a betegeknek, nem jó a lakosoknak. Az a jó a lakosoknak, ha patikák nyílhatnak. Az a jó, ha Zombor képviselő úr feleségének nem kell feleslegesen próbálkozni, hanem egzisztenciát alapíthat, gyógyszertárat nyithat. (Közbeszólások az ellenzéki oldalon: Mindjárt vége az adásidőnek. - Valahogy ki kell tölteni a tíz percet.) Igen, az a jó a be tegeknek, ha a kistelepüléseken állami támogatással és a nagy, milliárdos forgalmú patikák támogatásából, annak egy részéből is támogatva, minél több kistelepülésen gyógyszertár nyílhat. És igen, az a jó a betegnek, ha éjszaka nem bolyong 2030 kilométert, hogy találjon egy lázcsillapítót, mert éppen nincs a hűtőszekrényben, vagy távol van a hűtőszekrénytől, és minden gond nélkül, keresgélés nélkül, mindenki könnyebben kapja meg azt a lázcsillapítót, amelyet egyébként ismer a hűtőszekrényből. És igen, nem j ó az, hogy az idősek, akik nehezen mozognak, csak azért tartanak - sokszor több tízezer forintért - a hálószobaszekrényben gyógyszert, mert nem
