Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 25 (25. szám) - A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): - ELNÖK (Lezsák Sándor): - DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter:
859 fájdalomcsillapítót, enyhül a fájdalom, és el van intézve minden. Tehát azt hiszem, ha konkrétan akarunk dolgokról beszélni, akkor ezt is napvilágra kell hozni, hogy a viselkedés hogy fog átalakulni. Miért van nagyon sok országban pontosan ebből adódóan különböző gyógyszermérgezés? Pontosan, képviselő asszony, ez vezet oda, hogy szabadon lehet minden további nélkül mindenféle benzinkútná l vagy egyéb más helyen gyógyszerhez hozzájutni. Tehát próbáljunk meg mélységébe belegondolni, és nem véletlen mondtam azt, hogy ennek vannak gazdasági hatásai is, mert azok is vannak, amit majd később fogunk érezni egyébként. Köszönöm. ELNÖK (Lezsák Sándo r) : Köszönöm, képviselő úr. Vojnik Mária képviselő asszonyt illeti a szó. DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP) : Értheteme úgy, képviselő úr, hogy amit most ön elmondott, azzal elismerte, hogy az általam feltett kérdésre ön azt a választ adta, hogy nem, nincs benne a n ormaszövegben az, amit ön mondott. Mert akkor megjelölte volna, hogy melyik az a szakasz, amelyiket kifogás tárgyává tett. Mégis most szükségesnek tartom egy picit általánosabban elmondani, hogy mi ennek a törvényjavaslatnak a célja, mert hátha egyszer csa k visszatérünk már abba a mederbe, amit a nap elején érintettünk. Arra kell az újraszabályozás, hogy arányos és elégséges garanciát nyújtson a gyógyszerekhez való hozzáféréshez térben, időben, gyógyszerválasztékban, és ha lehetséges, akkor a gyógyszertárak esetében a térbeli sűrűség megítélésében, az egyenletességben, a nyitva tartásban, a készenlét idejében, az adott készítménynek a gyógyszertárból való kiszolgálásához nyújtott segítségben. Tehát azt gondolom, ahhoz képest, amit ön most elmondott, képvisel ő úr, a törvényjavaslat az általam elmondottakat járja körül. Lehet önnek ettől eltérő javaslata, de az ön hozzászólása ezt nem érintette. Azt mondja, hogy majd meg fogják venni a fiatalok a gyógyszertárból az összes gyógyszert. Én pedig semmi mást nem mon dtam, mint hogy az ön által említett fiatalkori lelki problémákra semmilyen gyógyszer nem kapható sem most, sem pedig a jövőben. És ha már visszatérhetünk egy pillanatig, majd megbeszéljük a kiszerelés kérdését, mert abban lehet köztünk konszenzus (Az elnö k a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , de egyébként pedig a gyógyszerválaszték ügyében egészen biztos, hogy ön téved, képviselő úr. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Köszönöm. Molnár Lajos miniszter ú r kért szót. Öné a szó, miniszter úr. DR. MOLNÁR LAJOS egészségügyi miniszter : Tisztelt Képviselő Úr, Ékes Képviselő Úr! Ön két problémát feszegetett hozzászólásában. Az egyik, hogy meddig tűrjön a beteg, meddig tűrjön a beteg, ha fájdalma van. Én úgy gond olom, hogy ez egyéntől függő, és úgy gondolom, hogy az állam semmiképpen nem vindikálhatja magának a jogot, hogy nevelje arra, hogy jobban tűrje a fájdalmat. És különösen nem teheti meg, hogy pedagógiai célzatból - ahogy ön gondolja - korlátozza a fájdalom csillapítóhoz jutást, azért, hogy ezzel szenvedéstűrésre kényszerítse az ön által vagy az állam által meghatározott mértékben a beteget. Úgy gondolom, hogy a magyar beteg nem butább, mint a lengyel, az olasz vagy az angol. Úgy gondolom, a magyar betegnek j oga van fájdalomcsillapítót vásárolni, ha úgy érzi, hogy fájdalma van. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) És joga van valóban orvoshoz fordulni akkor, ha úgy gondolja, hogy neki orvoshoz kell fordulni. Ezt az állam nem szabhatja meg. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Másodszor: ön összefüggést keres aközött, hogy gyógyszerbaleset és hozzáférés a gyógyszerhez. Csakhogy képviselőtársam téved, a gyógyszerbaleset nem abból következik be, nem attól függ, hogy hol vásárolták a gyógyszert, hanem hog y otthon milyen gondosan bánnak vele. Soha nem útközben
