Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 25 (25. szám) - A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Lezsák Sándor): - ÉKES JÓZSEF (Fidesz):
857 gyógyítás szabadságát ez nem befolyásolja, de ha mégis a drágább gyógys zerre van igény, azt az orvosnak mérlegelnie kell, és a beteggel is közölni kell ennek árát. A Horváth képviselőtársam által elmondottakra szeretnék azért néhány szóval reagálni. A 11. § valóban olyan szabályzatot ír elő, amely figyelembe veendő és szem el őtt tartandó. Az a szoftver, amit Schvarcz képviselőtársam említett, erre a célra szolgál. A szabadság nem jelenthet szabadosságot a gyógyításban és a terápiában, bizonyos szakmai protokollokat követni kell, és ezt célszerű mindenkinek betartani. Szeretnék utalni arra, hogy Németországban ez a gyakorlat már él, és jól élnek vele, ott is figyelembe veszik ezt az alapszabályt; a 44. § is ezzel foglalkozik különben. A gyógyászati segédeszközök terén kívánatos lenne a drága eszközök kölcsönözhetőségét bevezetni , mert például nagy luxus a motoros kerekesszék esetén a még jó állapotú eszközt újrafelhasználás helyett végleg leírni. Megállapítható valóban, hogy a hatályos szabályozás mellett kedvező elosztású, stabil gyógyszertári hálózat alakult ki Magyarországon. Mégis: szükségese a gyógyszerforgalmazást átalakítani, új gyógyszertárakat létrehozni? Amennyiben új szolgáltatást biztosít, gondolom, hogy igen. Ilyen a készenlét mint olyan, a nyújtott nyitvatartási idő mindenképpen véleményem szerint. Különösen fontos ez ott, ahol orvosi központi ügyelet működik, de meggyőződésem, hogy az ügyeleti szolgálat mind orvosi, mind gyógyszertári szempontból csupán sürgősségi esetek ellátására hivatott. A gyógyszergyártó határozza meg a gyógyszer maximált árát a nem vényköteles gyógyszerek esetében. Ennél csak olcsóbban lehet forgalmazni, és ez valóban egyfajta árversenyt fog indukálni, ahol az elsősorban vidéki kis forgalmú gyógyszertárak kerülhetnek hátrányos helyzetbe, a másik oldalról, a beteg oldaláról viszont előnyös nyilv án. Ennek kompenzálását jelenti a vénykezelési díj átcsoportosítása és az úgynevezett szolidaritási adó révén olyan központi támogatás biztosítása, mely a távoli településeken működő kis gyógyszertárak talpon maradását segíti. Tisztelt Képviselőtársak! A t örvényjavaslat a biztonságos és gazdaságos gyógyszerforgalmazást célozta meg. Módosító javaslatokkal közösen dolgozzunk azon, hogy az eddiginél célszerűbb szabályozással a jobb betegellátást szolgáljuk! Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Lezsák Sándor) : Mielőtt megadom a szót két percre Ékes József képviselő úrnak, elmondom az előre bejelentett felszólalók névsorát: Lanczendorfer Erzsébet, Barabásné Czövek Ágnes, Spiák Ibolya, Keller László, Zombor Gábor és Iván László. Öné a szó, Ékes k épviselő úr. ÉKES JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr, a szót. Ha valaki odafigyelt Horváth Zsolt képviselőtársamnak a mondandójára, elmondta, hogy a belső tulajdoni viszonyoknak a megváltoztatásából mi fog eredni, Schvarcz képviselőtársam meg azt mondta, hogy ma már különböző plázákban is lehet kapni gyógyszert. Jó pár alkalommal volt vitánk a magyar parlamenten belül, hogy a fiatalok körében, és itt talán Béki Gabriellára szeretnék visszautalni, a 18 éves korosztály alattiaknál a depressziós állapot hány százalék ma Magyarországon: olyan 3540 százalék környékén mozog. Tehát ezeknek javarészt már önmagában valamilyen terápiára vagy gyógyszeres kezelésre szükségük van, ugye? Ha összerakjuk a két dolgot, meg amit Schvarcz Tibor mondott, nézzük meg, Amerikába n a fiatal korosztálynak hány százaléka küszködik valamilyen mentális problémával, akár elhízott, vagy akár hasonlóképpen depressziós állapotban van. Tehát hogyha a liberalizációnak ezt a szintjét így megengedjük, és ha nem tudjuk azt, hogy a fiatalnak ala pvetően mi a problémája, viszont bemegy a plázába, ahol ma már, azt lehet mondani, majd’ mindent meg lehet kapni - lehet, hogy ott később