Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 25 (25. szám) - A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - NYITRAY ANDRÁS (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
839 Köszönöm, elnök úr. Csak azt s zeretném a helyére tenni, ami Csáky képviselőtársam utolsó kijelentése volt, minthogyha itt a ’97es nyugdíjreform rossz működését illetően beismerné a kormányoldal a tévedését vagy a hibáját. Szó nincs erről! Ezt a nyugdíjreformot most is hittel vállaljuk , jó irányban oldottuk meg. Ez nem mond ellent annak, hogy további lépésekre van szükség, hogy ami a közös társadalombiztosítási kassza felhasználását illeti, ott való igaz, hogy a kormány készít elő további kiigazító lépéseket a ’97es reformot követően, mert egyszerűen eltelt tíz év, ezalatt a tíz év alatt egy csomó folyamat elindult, nagyon sok tapasztalatot szereztünk. Például az előrehozott nyugdíj igénybevételi lehetőségével a tervezetthez vagy az indokolthoz képest sokkal többen éltek, és ezért valób an kénytelen lesz a kormány ezt a részletét a nyugdíjreformnak némiképp szigorítani. De ez egyáltalán nem azt jelenti, minthogyha a ’97es reform kritikájaképpen most új utat választanánk. Köszönöm. ELNÖK (Harrach Péter) : Nyitray András következik. NYITRAY ANDRÁS (Fidesz) : Tisztelt Ház! Mivel a parlament tudomásom szerint egy politikai gyülekezet, tehát én itt a szakmázástól óvakodnék, annál is inkább, mert én gépészmérnök vagyok, nem gyógyszerész. De én azt gondolom, hogy ennek az ügynek nagyon komoly poli tikai vetületei is vannak egyfelől, másfelől egy közismert magyar politikai klasszikus egyszer el is mondta, hogy a szakmázás az egy tipikus bolsevista trükk, amit maguknak találtak ki. (Dr. Vojnik Mária: Mondta Csurka István!) (13.20) Nagyon bölcs mondás volt egyébként, mert amikor elfogynak a politikai érvei a politikusnak, akkor rögtön elkezd szakmázni. Nos, kérem szépen, hogy is volt a gyógyszerészekkel ez annak idején? Aki gyógyszerész és idősebb, emlékszik rá, hogy 1950ben egy szép napon - a gyógysze részeknek nem annyira szép napon - beállítottak a gyógyszertárba, közölték a patikussal, hogy na, ott az ajtó, ott ki lehet menni, és többet ide be ne tegye a lábát. Einstandolták annak rendje és módja szerint a gyógyszerellátást. Ennek a '90es rendszervá ltást követően a jogalapja is és minden egyéb megszűnt, különböző utakon, módokon megszerezték a patikusok a patikákat, és újfent - újfent! - fölvirágoztatták, európai szintűre hozták legnagyobb részben. Mi történik most? Erre akarnak szépen rátenyerelni. Bizony, erre akarnak rátenyerelni a multi gyógyszergyártók, a többnemzetiségű kereskedő cégek, és ezt a piacot akarják, úgy, ahogy az összes magyarországi privatizációban, szépen - ahogy ezt a magyar mondja - lenyúlni, nem törődvén azzal, hogy ezzel több e zer patikust és családját és annak alkalmazottait fogják tönkretenni, mert azt már tudjuk, hogy a multik ebben igen nagyon jól működnek, hogy hogyan lehet a kisvállalkozásokat végleg és alapvetően tönkretenni. Még folytatom, úgyhogy ne örüljenek, csak lejá rt a két percem. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Vojnik Máriának adom meg a szót két percben. DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP) : Tisztelt Képviselő Úr! Ha azt jelenti, hogy nem szakmázunk, hanem politizá lunk, hogy nem értünk hozzá, akkor lelke rajta, képviselő úr. Azt gondolom, hogy bizony az nagy fáradság, hogy el kell olvasni egy jogszabálytervezetet. Bizony az nagy fáradság, hogy utána kell nézni néhány dolognak. Már akkor is jobban járt volna, képvise lő úr, ha legalább annyi időre ugrik be, hogy legalább azokat a képviselőtársait meghallgassa, akik nem szakmáznak, hanem szakpolitikusok. Ez
