Országgyűlési napló - 2006. évi őszi ülésszak
2006. október 25 (25. szám) - A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MIKOLA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
808 jogos gyógyszerésznek minimum 51 százalékos tulajdonrésszel kelljen rendelkeznie. Ez jelentené a garanciát a gyógyszerbiztonságra és a minőségi gyógyszerellátásra. Nem tudom, miért nem akarjuk ezt tenni. Korlátozni kellene, hogy egy gyógyszerész hány gyógyszertárat működtető társaságnak lehetne a tagja. A fiatal gyógyszerészek személyi joghoz jutását államilag garantált hitellehetőségekkel kellene segíteni. Erre sok nemzetközi példa van. Mindezek hiányoznak a parlament elé benyújtott törvénytervezetből. A gyógyszerészek kulcsfontosságú egészségügyi szakemberek, fontos szerepük van az egészségvédelemben, a betegségek megelőzésében, a gyógyszerek kiváltásában, a személy re szóló tanácsadásban. Érdekes, hogy a tervezet felettébb zavarosan fogalmaz, nem alakít ki egységes koncepciót az intézeti gyógyszertárakkal kapcsolatban. Véletlenül vagy valamilyen általunk még nem ismert hátsó gondolattal teszi ezt? Az intézeti gyógysz ertár a kórház része. Létesítésének, működésének, tevékenységének szabályait a fekvőbeteggyógyintézetekre vonatkozó szabályok között kell megadni. A klinikai gyógyszerészet ezen műhelyei kiemelkedő, központi szerepet töltenek be a racionális, költséghaték ony gyógyszeres terápia alakításában. Ebben a minőségükben a kormányzati egészségpolitika fontos intézményét képezik. A tervezet által bevezetett fogalom, az intézeti gyógyszerellátó, illetve a definíciójaként megadott gyógyszerellátási forma a hatályos sz abályozásban ismeretlen, attól idegen, értelmezhetetlen kategóriák. Ezen fogalmak bevezetése egy sor kapcsolódó szabályozás újragondolását tenné szükségessé, például az intézeti gyógyszerellátással foglalkozó 34/2000. számú egészségügyi miniszteri rendelet , de az intézeti gyógyszerészi szakma is meghatározatlanná válik a képzésre vonatkozó szabályokkal együtt. Ellentétben a többi gyógyszertártípussal, az intézeti gyógyszertár szerződés alapján harmadik személy egészségügyi szolgáltatóval történő működtetése megengedett. Ennek részletszabályait sem adja meg a törvénytervezet. Ez is csak további indoka annak, hogy az intézeti gyógyszertár működtetésének szabályai alapvetően eltérnek a közforgalmú gyógyszertárakétól, és helyük a fekvőbeteggyógyintézetekre vona tkozó szabályok között van, kell legyen. Nyilvánvalóan nem egy átgondolt megoldás az intézeti gyógyszertárak mint gyógyszertártípus megszüntetése. Különösen végiggondolatlannak tűnik az az ötlet, mely szerint az intézeti gyógyszertár még csak nem is egészs égügyi intézmény, mint a többi gyógyszertártípus, azaz megszűnik létezni. Nyilván sokan és sok szempontból fogják ma itt értékelni az előttünk álló törvénytervezetet. Nem szándékom az, hogy minden egyes részletére kitérjek, hiszen itt többórás parlamenti v ita kezdődik, amelynek során ellenzéki oldalról is el fognak a törvény részleteivel kapcsolatban nyilván bölcs megjegyzések, konstruktív vélemények hangzani. Véleményünk szerint az egész törvénytervezetet újra kell gondolni, azért, mert címével és szándéká val ellentétben nem növeli, hanem éppen rontja a gyógyszerbiztonságot, és nem teszi gazdaságosabbá a gyógyszerellátást, a betegekre indokolatlan terheket ró. Az pedig nem lehet célja egy népéért felelős kormánynak, hogy a hozzá közelálló új tőketulajdonosa kat minél gyorsabban és minél olcsóbban piacterekhez juttassa, elvéve a lehetőséget azoktól, akik kemény munkával európai színvonalú rendszert alakítottak ki, az etikus, gondoskodó gyógyszerészetet. A T/1037. számú törvényjavaslat, amennyiben jelenlegi for májában hatályosul, tragikusabb hatással lesz a magyar gyógyszerésztársadalomra, mint az évtizedekkel ezelőtti államosítás volt. Ennél is nagyobb baj érheti a lakosságot, a betegeket, hiszen követhetetlen gyógyszerárakkal, a gyógyszerbiztonság elvesztésév el, álmedicinák, hamisított gyógyszerkészítmények rémével kell számolniuk. Miniszter úr, hova egyáltalán ez a rohanás? Újra felvetjük a kérdést: miért ez a rohanás? Miért ennek a törvénytervezetnek a sürgősségi tárgyalása? Mit akarnak ezzel elérni? Hatalma s horderejű, még fel nem mért kihatású szabályozásról van szó, ennek a vitájára időt kellene hagyni. Felkérjük a kormányzatot, tegyen eleget törvényi kötelezettségének, kezdjen végre érdemi egyeztetéseket a szakmai szervezetekkel, az érdekképviseletekkel. Ez biztosan nem fog fájni.
